19. Bolyongva céltalanul

Pár héttel a szakítás után otthon az ágyban merengek, forgolódok, nem tudok aludni. Úgy érzem muszáj eltűnnöm egy kicsit a világ elől, kimozdulni ebből a szorító érzésből, ami most áthatja a lelkem, a testem. Kevés alvás után ülök az ágyamban és elhatározom, hogy elmegyek. Nem tudom mennyi időre, de most el kell tűnnöm egy időre.

Összepakolom a hátizsákom, teszek bele ruhát, üdítőt, könyvet, zenét és cigit. Kimegyek a délibe, megnézem melyik vonat indul hamarosan, veszek rá jegyet. Elfoglalom a helyem, ablak mellett, hogy ha úgy tartja kedvem, nézhessem, ahogy a elsuhan mellettem világ.

A vonaton próbálok elmerülni a Fény harcosának kézikönyvében.  Leül mellém egy srác. Érzem, hogy néz. Elkezd hozzám beszélni. Idővel rájövök, hogy ismerem, az exem által. Tudom, hogy bejövök neki, de én nem akarok tőle semmit. Nem veszi észre, hogy nem vágyom társaságra, ő csak beszél. Magáról és másokról. Önmaga csodálatos, mások borzalmasak - véleménye szerint. Egy idő után elfog a rosszullét, nem bírom tovább hallgatni az ömlengését és a negatív megjegyzéseit. Elnézését kérem, hogy megkeresem a mellékhelységet, de helyette leszállok a vonatról a következő megállónál.

Nem tudom, hol vagyok, de első pillanatra megtetszik a hely. Megkérdezem a peronon álló embert, hogy hol is vagyok pontosan. Mikor elmondja, csak nézek, sosem hallottam erről a kisvárosról. Beszél hozzám, közben azon gondolkozom, hogy egy jó negyvenes miért akarja magát eladni huszonötnek. A mondandója végén felajánlja: körbevezet a városban. Udvariasan visszautasítom, és gyors léptekkel elindulok felfedező utamon.

Megéhezem, betérek egy gyorsétterembe. Egy kedves fiatal srác mosolyogva kérdezi, hogy mit kérek. Lassan sorolom fel kívánságom listáját. A tálca átadásakor ujjaival finoman megsimogatja a kezem, én beleborzongok az érintésébe. Furcsa kettősség van bennem az érintésétől. Jól esett, mégis rosszul érzem magam tőle.

Nagyon sokan vannak, alig találok helyet. Kis idő elteltével egy szőke, kék szemű srác kérdi, hogy leülhet e az asztalomhoz. Meg se várja a választ, leül és mesél az álmairól, a vágyairól és azok megvalósításáról. Magával ragadó a szenvedélyessége, de valami taszít benne. Szőke haj, kék szem... Ezek a vonások még fájó emlékeket hordoznak, így dolgom végeztével elbúcsúzok és kilépek az utcára. Süt a nap. Kedvem van sétálni.

Megállok egy zöldséges standnál, veszek pár zöld almát. A srác, aki kiszolgál, mesél a helyes táplálkozásról, az ízekről, az emésztőrendszer karbantartásának fontosságáról, gondolatait színesíti pár horoszkópos megjegyzéssel. A szemgolyóim helyet cserélnek unalmamban, így félbeszakítom a mondandóját, hogy sietnem kell és tovább állok.

Gyönyörűen süt a nap. Jó érzés, ahogy átjárja a testem a melegsége, jó érzés, hogy még mindig képes vagyok felfedezni az élet apró örömeit. Van remény. Leülök egy padra olvasni. Mellém ül egy srác, szótlanul nézz. Beszélgetni kezdünk, ami egy idő után kicsit interjúszerűvé válik. Én kérdezek, ő két szavas mondatokban válaszol. Fejét az ölembe hajtja, kezemet a mellkasára teszem. Kifogytam a kérdésekből, ő nem kérdez. Némán élvezzük a pillanatot. Hirtelen fölkel és elbúcsúzik. Tanulnia kell még aznap. Rám mosolyog, ujjaival megérinti az arcom, finoman megcsókol. Elsétál, időnként visszanéz, majd eltűnik. Lassan dél van. Nem vagyok éhes...

Arra bámulok, amerre a srác eltűnt, megszűnt körülöttem a világ. ebből az állapotomból hangos zene zökkent ki. Ül mellettem egy srác, zenét hallgat, nyitott szájjal rágózik. Felém fordul, megkérdi, hogy ismerem e ezt a zenét és az egyik fülhallgatóját a fülembe dugja. Megrázom a fejem, hogy nem ismerem. Pedig jó - válaszolja, és visszateszi a fülébe. Ülünk a pdon, én olvasok, ő zenét hallgat. Időnként feltesz egy kérdést, én igennel vagy nemmel válaszolok. Egy újabb csendes rész után, megkérdi leszophat-e? Annyira meglep a kérdés, hogy nem jön ki hang a torkomon. Sértődötten feláll és elmegy. "Ezek a mai fiatalok" - gondolat suhan át az agyamon, majd elmosolyodok.

Ideje tovább sétálnom. Az utcán nem sokan vannak, éttermek előtt sétálok el, lelkesen hívogatnak be, sorolják a mai menüt, kínálatot, de valahogy egyik sem hoz lázba. Az egyik étterem előtt dohányzik egy srác unottan, poénból megkérdezem, hogy mi a mai ajánlat. Rám nézz és azt mondja, amit szeretnék. Bemegyünk hátra a konyhába, leültet és neki áll elkészíteni a kaját. Mesterien bánik a késsel, olyan, mint amiket a főzőműsorokban szoktunk látni. Közben mesél, mesél a származásáról, hogy Szerbiából jött, mesél a volt barátjáról, aki öngyilkos lett és mesél az álmairól, hogy egy igényes étteremben szeretne főszakács lenni. Nagyon finom volt, amit főzött, megkérdem, meddig van nyitva és zárás után volna e kedve sétálni velem. Kedvesen nemet mond. Megköszönöm a vacsorát és kisétálok az utcára.

Esteledik. Találok egy panziót, a portásfiú mosolyogva köszönt, tudja hogyan kell megnyerni a vendégeket. Felveszi az adataim, felkísér a szobámba és elváláskor még hozzá fűzi, hogy ha bármi óhajom van, nyugodtan szóljak neki, egész éjjel ő lesz. Elfáradtam mára, hosszú utat tettem meg. Veszek egy forró fürdőt, elgondolkozom az elmúlt időszak eseményein. Mikor úgy érzem eléggé kiáztattam magam, kiszállok a kádból, megtörölközöm és felveszem a panzió által kikészített köntöst. Kopognak. Kinyitom az ajtót és a portásfiú áll velem szembe egy tányér süteménnyel. Behívom, elmondja, hogy a sütit a nagymamája sütötte.

Leültünk az ágyra, kérdezte milyen napom volt. "Sokat sétáltam és elfáradtam, kicsit fáj mindenem."  Megmasszíroz, ha szeretném – ajánlja fel. Belemegyek a játékba. Elterülök az ágyon, ő rám ül és masszírozni kezd. Jól eső érzés járja át a testem. Kezdi a vállamnál, majd a hátam, derekam, végig megy a kezeimen és befejezi a lábaimon. Fenekemre paskolva jelzi, hogy végzett. Megfordulok, kicsit elpilledve nézek rá. Odahajol és megcsókol. Engedek a csábításnak…

Reggel mikor felébredek, egy cetlit találok az éjjeli szekrényen. Vissza kellett mennie a portára. Felfrissítem magam, majd egy pokrócot felkapva, elsétálok a parkba. Útközben veszek reggelit. A parkban leterítem a pokrócot, majszolom a reggelim, élvezem a napsütést. Hirtelen árnyék vetül rám, felnézek és a portás fiú nézz le rám mosolyogva. Letelepedik mellém, váltunk pár szót, majd elterülve napozni kezd, én olvasok. Van valami meghittség, ahogy ott egymás mellett vagyunk a parkban. Koradélután felveti, hogy elvisz ebédelni egy kellemes kis vendéglőbe, nem vitatkozom vele, már amúgy is éhes vagyok.

Ebéd után sétálunk, majd sietni kell haza, mert össze kell készülnie az esti munkakezdésre. Egymagamban megyek tovább, majd elfáradva visszatérek a panzióba. Ledőlök egy picit pihenni, hisz nem sokat aludtam az éjjel. Már esteledik, mikor magamhoz térek. Megkívántam a pizzát, lemegyek, megkérdem tőle, hogy merre induljak. Elkezd útba igazítani, végül feldobja ötletként, hogy rendeljünk, mert ő is éhes. Éjjel, megint bekopog és együtt töltjük az estét. Hasonlóan telnek el a napok, eszembe jut, hogy vajon mindig ezt csinálja, kinéz magának egy vendéget, jól érzi magát vele, nincsenek kötöttségek, elvárások, hisz a másik fél úgy is csak egy ideig marad, ő meg elszórakoztatja addig. Őszintén én sem akarok tőle semmi kötöttséget, egyszerűen jó ez így, ahogy van, élvezem a dolgot.

Egy hét múlva látom, hogy kicsit hogyan beszélget egy újonnan érkező vendéggel. Tudatosul bennem, hogy az én időm nála lassan lejár. Másnap reggel összepakolok és kijelentkezek. Szerencsére nem ő dolgozik, így könnyedén letudok lépni, mindenféle kínos pillanat nélkül.

Sétálva a megyek a vasútállomásra, közben veszek magamnak egy jégkrémet. A parkhoz érve egy kiskutya fut oda hozzám farkát csóválva. Elmosolyodom, köszönök neki és megsimogatom. Mikor odaér a gazdája, aki egy nagyon helyes fiatal srác, rá mosolygok és megszólítom. Sétálunk, közben kutyás történeteket osztunk meg egymással. Elkísér a vasútállomásra. Búcsúzásnál telefonszámot cserélünk, de nem hiszem, hogy bármi is lesz a dologból, de mégis jó érzés önt el.

Megveszem a jegyem, még egy félórát kell várnom a vonatra. Leülök egy padra és elgondolkodom a kis kiruccanásomon. Egy srác zökkent ki a gondolataimból. Megkérdezi, hogy merre találja azt a kis múzeumot, ahol én is jártam valamelyik nap. Elmondom neki, megköszöni, majd leül mellém. Azt mondja: szimpatikus vagyok neki, szeretne megismerni. Közlöm vele, hogy nemsokára elmegyek, így felesleges, de ő erősködik, hogy beszélgessünk. Mesél magáról, közben egy nyugodt perce nincs, egyfolytában fészkelődik, időnként becsukja a szemét és gesztikulálva magyaráz, ugrál egyik történetéből a másikba. Hihetetlen, hogy minden félőrült megtalál - gondolom magamban, majd szerencsére megérkezik a vonatom és otthagyom őt a mondata közepén.

A vonaton ismét ablak mellé ültem, nézem, ahogy elsuhan mellettem a táj. Megkérdi egy fiatal, alacsony srác, hogy leülhet e mellém. Jól eldumálunk a munka, mint mindketten hasonlóval foglalkozunk. Sztorizgatás közben elröpül az idő és megérkezünk a délibe. Leszállás előtt megkérdem volna e kedve valamikor találkozni, de azt mondja foglalt. Ez az én formám.

A metrón olvasok, már csak pár oldal van hátra. Leszállok, megyek fel a mozgólépcsőn és az aluljáróban felfigyelek egy srácra, aki egy marionett bábbal áll és szórakoztatná a népet, ha valaki figyelne rá. Kis kalapjában, eddig nem sok pénz gyűlt össze, dobok neki egy kis aprót, amit ő mosolyogva megköszön, csillogó szemmel leül a földre és megkérdi, hogy merre voltam eddig. Leülök mellé, ránézek és visszakérdezek, miért te merre voltál...

18. Csupaszka vagy csubakka

Ma exemmel dumáltunk msn és átküldött egy cikket, hogy a VV két lakója, akik mindketten saját neműkkel lennének el legszívesebben, szállodába vonultak kettecskén. Egyiket se ismertem, hát kiváncsiságból rájuk gugliztam és jó pár képet adott ki, főleg a Jerzy nevű srácról. Olyan képek kerültek elém... nem egy szégyenlős fajta a srác, azt meg kell hagyni. Megnéztem pár képét és elképedve láttam, hogy a srác, nem csak a szokásos helyeken szabadult meg a szőrzetétől, hanem a lábát is láthatóan borotválta.

Bevallom őszintén nincs bajom azzal, ha valakinek szőrös vagy borotvált a mellkasa, a hónalja meg az intim része, de borotválni a LÁBÁT???? Komolyan ez már számomra sok(k). Lehet én vagyok a prűd... igaz mindenki csinálja úgy, ahogy jól esik neki...

Egyébként guglizás közben találtam a férfiak szőrtelenítésével kapcsolatban egy cikket. Megtudtam, hogy egy német lap csinált egy felmérést tavaly ősszel, miszerint a férfi szőrősen jó. Lehet ennek a nők egy része örül, de a meleg társadalom szerintem ezt a tézist kiveti magából. Ja és azt is sikerült megtudnom, hogy a finoman szőrös férfi mellkast szexpázsitnak hívják. A hónaljkutyát ismertem, de ezt nem. Ma is nőtt a szókincsem :)

17. Black Swan

Több helyen olvastam, hogy nagyon dicsérik és látva, hogy mindenféle díjra jelölve van a film és elkezdte begyűjteni az elismeréseket, gondoltam bepróbálom. Bevallom őszintén nem vagyok egy balett rajongó, de úgy gondoltam, hogy ha az a rendező, akinek köszönhetjük a Requiem egy álomért és a Pankrátor című filmet, akkor ez egy nem mindennapi élmény lesz.

A film arról szól, hogy egy lány, nagyon vágyik arra, hogy az új felfogásban lévő Hattyúk tava feldolgozásban övé legyen a főszerep és mikor megkapja, akkor hogyan birkózik meg ezzel a feladattal. A darab különlegessége, hogy egy ember játssza a fehér és a fekete hattyút. Benne kell lennie az ártatlanságnak és a naivitásnak, valamint az ellenállhatatlannak és a bujaságnak. A főszereplő lányban meg van a fehér hattyú, a feketére rá kell találnia önmagában, erre van segítségére a darab rendezője, koreográfusa. A film kegyetlenül, néhol már szinte thriller és horrorisztikus villanásokkal ábrázolja, milyen az, amikor az ember annyira vágyik a tökéletességre, hogy minden porcikája és idegszála azon van, hogy ez sikerüljön neki. A főszereplő vágya teljesen átitatja a lelkét, az érzelmeit és az elméjét, amikor átéli teljesen mindazt a való életben, amit a szerep megkíván tőle, az már félelmetes.

Natalie Portman nekem eddig a Leon a profiból és a Közelebb című filmből volt ismerős és varázslatos, - Star Warst inkább hagyjuk-, ezzel a filmmel számomra és valószínűleg a világ számára is bebizonyította, hogy korunk egyik legtehetségesebb fiatal színésznője. Alakítását értékelve azt hiszem a legmegfelelőbb, ha azt mondom, hogy and the oscar goes to... (ha nem ő kapja, balhé lesz :)

A mellékszereplők is zseniálisak. Vincent Cassal nagyszerű az rendező személyében, Mila Kunis a barátnő és vetélytárs bőrében kápráztat el minket, Barbara Hersey fegyelmezettségétől és féltő szigorától egyszerűen mi is fulladozunk a lányával együtt, Winona nem sok lehetőséget kapott, de mégis nagyszerű a kiöregedett és szétcsúszott balerina szerepében.

A filmben a fényképezés, a vágás és nem utolsósorban a rendezés és a zene is csodálatos. Amit Clint Mansell művelt Csajkovszkij zenéjével a filmben, az egyszerűen mestermunka.

16. Egyedülálló fiú megismerné...

Napok óta tervezem ezt a bejegyzést, de eddig időm se volt rá, meg nem igazán állt össze bennem. Talán most eljött az ideje, így belevágok.

Őszintén szólva, úgy érzem, hogy nehéz az ismerkedés. Nem járok meleg szórakozóhelyekre, ha meg néha letévedek, akkor nem ismerkedés céljából, hanem a buli kedvéért. Így az ismerkedésem egész egyszerűen az internetre korlátozódik nálam. Régebben feljártam pár csetre, majd kikötöttem az egyiknél, pontosabban a gyaloglón, ahova rendszeresen feljártam, de rá kellett jönnöm egy idő után, hogy ott az ember nem igazán fog tudni egy normális emberrel jót dumálni, nem fogja tudni letenni az alapkövét egy barátságnak vagy egy komolyabb kapcsolatnak, az a hely egész egyszerűen a szexről szól. A szex minden formájáról, bárki megtalálhatja vágyainak kielégítését, lehet itt szó a lájtosabb közös kézimunkáról, a zene szerelmeseinek vágyairól, akik belebúgnának a másik mikorfonjába vagy megszólaltatnák a varázsfuvoláját, a felfedezők expedícióiról, akik örömszerző botukkal szeretnék bebarangolni a másik titkos barlangját, meg persze durvább, perverzebb, fétish dolgokról.

Egy idő után úgy gondoltam, hogy a társkereső oldalakban lehet a jó megoldás. Felraktam magam először a randira, de a kezdeti érdeklődés eléggé unalomba fulladt. Ezután következett a gaypoint, ami eléggé mozgalmas tud lenni, ritkán felbukkan egy értelmes egyed, de az is elég szexcentrikus hely. December eleje óta csak a romeon vagyok fent, be kell valljam számomra kellemes csalódás. Itt is vannak idióták, de ők bárhol felbukkannak, viszont találtam jó pár értelmes emberkét.

Régebben könnyebben belementem kalandozásokba, valamilyen szinten tetszett a dolog kimenetele, volt benne valami izgi. Az idő haladtával, öregedésem következtében, egyre jobban elmaradtak ezek, pedig lehetőségem lett volna rá, de nem éltem velük. Szeretnék újra eljutni oda, hogy érzelem is van a bujálkodás mögött és nem azért megyek bele egy találkozásba, mert a vér lefelé tódult és nem igazán tudok fent gondolkodni.

Hirtelen ennyi az ismerkedéssel kapcsolatban, de még biztos fogom folytatni. Aki meg csodálkozva néz, hogy miért burkoltan írtam a szexuális együttlétekről, először is szerintem jópofa így kifejezni ezeket, meg gondoltam, ha esetleg erre téved egy kiskorú, ne én legyek, aki megrontja a gondolatait.

15. 500 Days of Summer

A film címe magyarul 500 nap nyár. Még tavaly nyár elején láttam  ezt a filmet. Több helyen olvastam, hogy nagyon jó és érdemes megnézni, így fogtam magam és letöltöttem. Olvastam, hogy miről szól, a két főszereplőt csípem, meglepő módon inkább Zooey Deschanelt, mert egyszerűen megfog a bájával, a nézésével.

Szóval leültem és megnéztem. A film arról szól, hogy egy fiú és egy lány 500 napig vannak együtt. Úgy kezdődik, hogy a srác elmeséli a barátainak, hogy milyen is volt a lánnyal, ugrálunk az időben, mindig kiírják melyik napon járunk és a főszereplővel együtt probálunk rájönni, miért is szakított vele a lány.

Fájdalmasan őszinte és valódi a film. Nem a szokásos romkomot kapjuk meg, hanem a valós, szívbemarkoló őszinteséget. Először csak barátok, majd átlépik azt a bizonyos határt. A fiú részéről ez a mindent elsöprő észvesztő szerelem, a lány számára ez nem ugyan az. Jól érzi magát a sráccal, szereti is, de a végén mégis szakít vele. A srác probál rájönni, hogy ez miért történt, majd a végén megkapjuk a álaszt. Nem rontott el ő semmit, egyszerűen a lán nem érezte azt mellette reggel felkelve, hogy vele szeretné leélni az egész életét.

Iszonyat jól van ábárzolva, ahogy a srác beleszeret a lányba, először feszeng, majd kinyílik és madarat lehet vele fogtni. Boldog, táncol az utcán. Majd ahogy gyűlekeznek az esőfelhők, úgy romlik a hangulata. Miután a lány megmondja, hogy maradjanak csak barátok, fájdalmas volt látni a srácot min megy keresztül, mert mintha ezzel újra éltem volna én is az érzést. Ahogy fekszik napokon keresztül az ágyban, nem eszik, zombiként sétál az utcán, meredten nézz előre a semmiben a munkahelyén, nha az se tudja hol van, ha hozzászólnak vagy közömbösen válaszol vagy beleköt a másikba, szurkálódik.

Az embernek ilyenkor olyan szív és lelki fájdalma van, hogy kihat az egész testére, érzi minden porcikájában. Legszívesebben kirohanna világból, felrohanna egy hegy tetejére és kiüvöltené magából a fájdalmat, ütne valakit, amíg az illető nem érzi ugyan azt az elviselhetetlen szőrnyűséget.

Bevallom férfiasan sírtam, amikor először megnéztem és ennél a filmnél értettem meg, hogy én hiába érzem, hogy a másikkal szeretném leélni az életem, ha a másik nem érzi ugyan ezt. És én ezzel nem rontottam el semmit, sajnos ez a szív törvénye.

14. Testápolás, avagy a kenceficék sokasága

Minap beszélgettem msn egy sráccal, akivel már egy ideje ismerkedem és szóba került, hogy ki milyen márkájú cuccokat használ testének ápolására.

Elmondta, hogy ő szinte márka hű, van egy termék és annak családját használja mindenfélére. Én belegondolva szinte mindegyik területre más márkát használok, de jóformán évek óta ugyanazt a bevált terméket használom. Gondoltam poén lenne összeszedni, hogy mire milyen márkát részesítek előnybe. 

Íme a lista:

Borotválkozás: Gilette. Mind a hab, a borotválkozás utáni gél és maga a borotva is ebbe a családba tartozik. Régebben borotvánál használtam a rezgő változatot, amit David "mindenkivel szerződésem van" Beckham reklámozott. Nagyon szerettem, de az évek alatt teljesen elhasználtam. 

Sampon: Elseve. Loreal. Mert megérdelem :) Olyat, ami korpásodás ellen van. 

Tusfürdő: Általában a Baba mandulás változatát szoktam venni, de néha bejátszik az Axe valamelyik tagja. Mint például most. Zöld, jó illata van és felfrissít a másnaposságkor.

Testáploló: Nivea for men

Hónalj: Old Spice Stift, abból is a White water. Ennek tetszik a legjobban az illata. Elég sok márkát kiprobáltam, némelyikből szárazat is. Attól rosszul voltam, hogy ragadt és összefogta a polóimat, majd egy idő után viszkettem tőle.

Dezodor vagy parfüm: dezodort régóta nem használok, parfümöt is ritkán. Parfümből régen David Beckam volt a kedvencem, majd DKNY, de miután ezek elfogytak, használom azokat amiket karácsonykor a családtól kapok. 

Fogkrém: Colgete. Mentolos.

Mást nem használok. Nincs éjszakai krémem, nincs ráncosodás elleni sem. Nem járok kozmetikushoz és még szoliba sem. Bár a szolin azért néha elgondolkodom, hogy lehet, hogy jó lenne egy kis színt vinni magamba. De én a természetes útat szeretem ebből, a drága napfényt, amely végig simogatja a testemet és előszőr rákvörösvre, majd hámlás után barnára színezi.   

13. Vadászat a Rudasban

Először is egy kis történelem: /a fürdő holnapjáról/

"A XV. században a török uralom idején alakult ki a mai fürdő központja, a törökfürdő. A 10 m átmérőjű kupola alatt, amelyet 8 oszlop tart, egy nyolcszögletű medence foglal helyet. A termálfürdőt 1936-tól  kizárólag férfiak látogathatták. A 2005-ben befejezett felújítás óta erre már a hölgyeknek is lehetőség nyílik a keddi és társas napokon. Az uszoda, amely gyógyuszoda jelleggel és szaunával üzemel, 1896-ban épült.

Ivócsarnokában a Hungária, az Attila és a Juventus források vize fogyasztható ivókúra keretein belül."

Jó dolog fürdőbe járni, kikapcsolódás, ellazítja az embert egy fáradt nap, hét, év után. Ritkán jutok el, általában évente kétszer és itt pesten ezidáig csak a Széchenyihez volt szerencsém, ami szerintem nagyon hangulatos a kinti medencéivel.

A héten adódott egy lehetőség, hogy az egyik haverommal elmentünk a Rudasba. Régi török fürdő hagyományait őrzi, olyan napon mentünk, amikor csak férfiak vannak és fél áron be lehet jutni. Haverom már többször volt, én először, azt mondta ne vigyek magammal semmit, mindent adnak a fürdőben. Megkaptuk a sorszámunkat, kb fél órát várakoztunk, majd bejutáskor kaptunk egy kis köténykét, amiben lófrálhatunk a fürdőben. Ez a kötényke elől eltakarja a lényeget, a popsi szabadon nézelődik. Előszőr zavarba ejtő volt ez az egész számomra, de aztán láttam, hogy nem feszeng itt senki, sikerült természetesnek vennem a dolgot. Belül építészetileg nagyon hangulatos, őrzi a régi török fürdő kinézetét, mondjuk kivülről ráférne egy felújítás, mert elég romosnak hat.

A fürdő résznél az elő térben vannak zuhanyok, ahol az ember előtisztul a fürdőzéshez, arra felé vannak a mellékhelységek is. Betérve a fürdő részbe középen van egy nagy medence, a terem mind a 4 sarkában van egy kis medence különböző hőmérsékletekkel, 28-42 fokig terjedően. Van egy szárazszauna és egy gőzös is. Kicsi az egész, de hangulatos.

Valszeg az ilyen férfi napokon lézengenek a melegek. Láttunk is egy srácot, aki nagyon nézelődött, követte a srácokat, köztük minket is, valszeg vadász idény volt nála. Néha már zavarba ejtő volt a "nem akarok feltűnően nézni" nézése és minden helységben megjelenése, amerre mentünk. Mondjuk érdekes dolog egy fürdőben ismerkedni, tőlem ez elég távol áll. Valszeg nem komoly kapcsolatot keresett a srác.

12. Filmek melegen ajánlva 1.

Nyáron kezdtem el több olyan témájú blogot olvasni, amit meleg srácok írnak a mindennapjaikról, gondolataikról. Az egyikben felfedeztem egy olyan toplistát, amiben az 5 kedvenc meleg témájú film volt felsorolva. A napokban elgondolkoztam, hogy én mennyi ilyen jellegű filmet láttam, hirtelen azt hittem, hogy 5-nél többet nem igazán fogok tudni összeszedni, de aztán ahogy teltek a napok, egyre több jutott eszembe. Szép lassan alakult ki bennem, hogy megprobálom összeszedni a kedvenceimet, amik hatással voltak rám. Az jutott eszembe, hogy olvasva azt a bizonyos bejegyzést és a kommenteket, hogy szinte egyikben sem találtam vígájtékot, inkább csak komolyabb témájúakat. Magamból kiindulva én eléggé vegyes listát hoztam össze, bevallom nehéz volt kiválasztani melyik legyen az az 5, viszont az első hely az nem volt kérdéses. 

5. Boldogító nem

Howard, a középiskolai tanár homoszexualitás gyanújába keveredik, mikor egy diákja az Oscar-díjat átvéve ilyenképpen emlékezik meg róla. Ami természetes Hollywoodban, vihart kavar a kisvárosban. A botrány közepette Howard rájön, hogy talán nem is ismeri eléggé magát. 

4. Az órák 

Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története... 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére. Mindhárom történet alapkérdése saját boldogságunk igazi célja és annak elérése mások életén keresztül. Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli... Világszerte számtalan díjjal méltán jutalmazott alkotás.

3. Transamerica

Bree, lánykori nevén Stanley transzszexuális. Hosszú évek óta magányosan él Los Angeles-ben, és arra készül, hogy teljes értékű nővé váljon. Már csak egy hét, és az utolsó műtéten is túl lesz, férfiteste végérvényesen nőivé változhat. Ám egy váratlan telefonhívás nem csak a műtét idejét teszi kétségessé, hanem az egész életét a feje tetejére állítja. A New York-i rendőrségen prostitúció és drogügyek miatt letartóztatták 17 éves fiát; mivel Toby anyja már nem él, őt keresik meg. Bree nem akar tudomást venni a fiúról, akinek létezéséről a telefonhívásig nem is tudott, de terapeutája határozottan ellenzi a műtét addig, amíg nem tud szembenézni a múltjával. Bree kelletlenül elutazik New York-ba, és képtelen bevallani Toby-nak, hogy a konzervatív középosztálybeli női külső valójában az apját rejti; inkább egy egyházi segélyszolgálat tagjaként tünteti fel magát. Amikor rájön, hogy Toby Los Angeles-ig akar stoppolni, csak hogy megkeresse az apját, felajánlja, hogy magával viszi. Mindezt azzal a hátsó szándékkal teszi, hogy útközben majd kirakja a nevelőapjánál. A hosszú út alatt találkoznak múltjuk szereplőivel, és nemcsak egymást, hanem saját magukat is megismerik...

2. Angyalok Amerikában

Tudom, hogy ez egy tévé minisorozat, de akkor is itt a helye :)

A történet egyik szála egy meleg férfiről szól, aki elhagyja szerelmét egy mormon vallású magas beosztású hivatalnokért, aki sokáig próbálja elnyomni magában saját neme iránti vonzalmát. A történet másik oldalán a képmutató, konzervatív politikus áll, aki miközben kívülről a konzervatív ideológia elkötelezettje, valójában korrupt, másokon átgázoló ember, emellett AIDS vírussal fertőzött, amit mindenáron el akar titkolni a társadalom elől. A történet a konzervatív Ronald Reagan-i időkben játszódik, amikor az intoleráns társadalom olyan kényes témákkal találja szemben magát, mint a vallás, a melegek, és a 80-as években igazán elterjedő AIDS, amely ekkor már nem csak a homoszexuálisokat érinti.

Hihetetlenül megrázó és elgondolkodtató, nagyszerű színészek tolmácsolásában. Ennél a filmnél lettem odáig Justin Kirkért.

1. C.R.A.Z.Y.

1960. december 25-én megszületik Zac Beaulieu, egy átlagos kertváros átlagos családjába negyedik fiúgyermekként, egy mélyen szerető anya és egy fiaira végtelenül büszke apa óvó karjaiba. Zac legkisebb fiúként az apja kedvence lesz, közös kocsikázásaik, titkos nassolásaik legszebb gyermekkori élményeivé válnak. Ám korán kiderül, hogy Zac Beaulieu más, mint a többiek, különös egyénisége akaratán kívül indít el egy törésvonalat kettejük kapcsolatában. Az évek telnek, a kamaszkori lázadásokat a Pink Floyd, a Rolling Stones és David Bowie zenéje röpíti a szárnyán. Zac élete pedig folyamatos útkeresés. Ugyanolyan erővel akarja saját magát, a vágyait és identitását megtalálni, mint amilyen kétségbeesetten próbál megfelelni az apjának.

Ez az én toplistám. Ezen felül szeretném még megemlíteni a következő filmeket, amik szerintem meghatározóak:

Madárfészek, Philadelphia, Lesz ez még így se, Milk, És a zenekar játszik tovább, Shelter.

Végezetül még megemlíteném, hogy az Otthon a világ végén filmben csalódás volt, könyvben viszont egy nagyszerű élmény.

11. Életem meséi

Sokat gondolkoztam a bejegyzés címén, eszembe jutott a "A mese az kell" A zene az kell alapján, de aztán még is másik mellett döntöttem.

Mindig is szerettem a meséket. Gyerekként örültem mikor ment a tévében vagy, amikor anyuék megszereztek egy mesét VHS-n, képes voltam rongyosra nézni őket tátott szájjal, teljesen elvarázsolva.

Visszagondolva jó érzés, hogy olyan meséken tudtam felnőni mint a Kockásfülű nyúl, A varázsceruza, Bob és Bobek, Jamie és a csodalámpa, No megállj csak, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, Nils Horgenson kalandjai és sorolhatnám még estig.

Emlékszem akkoriban volt olyan, tudomásom szerint most nem igazán van ilyen, hogy a szülők elvihették gyermeküket délelőttönkként matiné vetítésekre, és rajzfilmeket lehetett megnézni. Két mese nagyon megmaradt bennem, az egyik egy egyszarvúról szólt, a másik pedig egy pandáról. A pandás nagyon bennem él a mai napig, hisz krokodil könnyekkel sírtam végig izgulva, hogy a kis pandának sikerüljön kimentenie anyukáját a cirkusz fogságából. Japán mese volt, hatottak a gyerekek érzelmi világára és a mai napig a fülemben cseng, ahogy a kis pandamackó Gálvölgyi János hangján sírva keresi az ő mamáját.

Meselemezeim is voltak, amiket szintén imádtam hallgatni, ezek közül nagy kedvenc volt a Pinokkió, ha jól emlékszem Pogány Judit tolmácsolásában.

Egész estés mesék közül a magyar vonatkozásban a Vuk nagy kedvenc volt, Az erdő kapitánya, kamaszként meg persze a Macskafogó. A mai napig könnyesre röhögöm magam és baráti társaságban kedvenc idézet e meséből az "Én állat? Hát én vezettem?" beszólás. (persze ehhez ismerni kell a mesét, a 4 patkányt és köszönet Szombathy Gyulának, hogy az orgánumát adta ennek)

De ha már mese, akkor ennek a legnagyobb varázslója nem más, mint Walt Disney. Tudom nyálasak, meg nem fedik a valóságot, de épp az a szép bennük, hogy elvarázsolnak másfél órára és én még a dalaikat is szerettem. Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke, Robin Hood, Pinokkió, Micimackó, Olivér és társai, 101 kiskutya, A kishableány, Szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Oroszlánkirály. Ezek mára klasszikusok és számomra meghatározóak, bármikor képes vagyok a mai napi megnézni őket.

Legnagyobb kedvenc az Aladdin, de mégis a Micimackóban van a kedvenc jelenetem és szerintem az egyik legjobb beszólás, ami a magyar nyelv játékosságát tükrözi.

Micimackó egy kis domb körül császkál és észreveszi a lábnyomait, persze kis butus fejével azt hiszi, hogy azok másé. Csatlakozik hozzá Malacka és megkérdi mit csinál, erre Mackó azt feleli, hogy követi a lábnyomokat és probálja megtalálni azok gazdáját, mely szerinte egy menyété. Ketten mennek tovább és egy idő után persze feltünik, hogy már két féle lábnyom van. Ekkor Malacka megkérdezi öreg barátját, hogy "Úgy érted, hogy a menyét elhozta a menyét?"

Tudom, hogy butus, de én akkor is imádom! És ezúton szeretném megköszönni, azoknak a varázslóknak, akik ezeket a gyöngyszemeket létrehozták és megszínesitik nem csak az én, hanem minden nemzedék gyermek és felnőtt életét. 

10. Zene az kell

A zene az meghatározza az emberek életét, benne van a mindennapi életünkben. Mindenki hallgatja valamilyen formában: ébredéskor az ébresztő mellé bekapcsol a rádió, munkába vagy suliba menet mp3 lejátszón hallgatjuk, itthoni tevékenységek vagy munkahelyünkön is háttérben szólhat a zene, mikor barátainkkal beülünk valahova, ott is a háttérben felfedezhető, bevásárlóközpontokban is.

Az embereknek vannak kedvenceik. Ezeknek az előadóknak megvesszük (vannak, akik letöltik - pénztárcakímélő megoldás) a CD-jüket, zenei DVD-jüket, esetleg elmegyünk a koncertjükre, elénekeljük a dalaikat zuhany alatt vagy karaoke bárokban.

Meghatározó, hogy milyen zenét szeretünk. Hozhatjuk magunkkal otthonról, vagyis hogy apu/anyu/idősebb testvér mit hallgat, felvehetjük "útközben is" mondjuk baráti társaság által. vagy hallva a zenei csatornákon elnyeri tetszésünket.

Nálam gyerekkorban anyu kedvencei szóltak: Demjén, Cserháti, Queen, R-Go, Hungária. Az első hármat imádom, a mai napig, a másik kettőtől kirázz a hideg. Ezek mellé gyerekként megkaptam még Halász Juditot, a 100 Folk Celsiust és Levente Péteréket. Örülök, hogy ezeken a mesés gyermek dalokon nőhettem fel, ezekben még volt érték. Baráti társaság által ragadt rám Madonna és Bon Jovi, közben azért magam is szedtem össze pár előadott, akik tovább színesítették zenei ízlésvilágomat.

Szerencsére elég sok koncertre sikerült eljutnom, de sajnos még tervbe van véve pár.

Akikén voltam:

Demjén, Cserháti, Charlie, Republic, Bikini, Takáts Tamás Cher, Madonna, Bon Jovi (kétszer is, miatta utaztam a németekhez, mert a mocsok disznó nem jött ide), Robbie Williams, Klyie Minouge és jó pár előadó a különböző fesztiváloknak köszönhetően.

Akikére szeretnék még eljutani:

U2, Lady Gaga és Queen. Tudom, hogy Queent nehéz lesz összehozni eredeti felállásban, de ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára...