245. Az ártatlanság elvesztése

A hétvégén tumblr-n is olvastam a hírt, igaz ott angolul, de ma a Hír24-nek köszönhetően magyarul is szembesülhettem a következő hírrel.

Adva vagyon egy 19 éves meleg brit fiatalember, aki úgy döntött, hogy különleges módon szeretné elveszteni a szüzességét. Úgy gondolta, hogy ezt az intim dolgot művészi szintre emeli és egy „Art School Stole My Virginity” (A Művészeti Iskola Ellopta a Szüzességem) elnevezési darab keretein belül 100 fős közönség előtt fog megtörténni ártatlanságának elvesztése. A "bemutató" 2014. januárjában Londonban lesz.

Elmondása szerint 16 éves kora óta tervezi ezt a dolgot. A darabban egy mély beszélgetés is lenne és ennek következtében jönne létre az a bizonyos aktus.

„Tizenkilenc éven át őriztem a szüzességemet és nem szeretném könnyelműen eldobni. Arra szeretném felhasználni, hogy elvesztésével egy fontos és érdekes vitát generáljak.” - nyilatkozta Clayton Pettet.

Első olvasatra az jutott eszembe, hogy ez beteg. Az elsőnek különlegesnek kell lennie, de azért nem ennyire. Szerintem ez nagyon intim dolog és arra a két emberre tartozik, senki másra. Alakulhat aztán később az ember élete úgy, hogy izgatja, ha kukkolják vagy többesben vesz részt, de hogy már rögtön az elsőnél. Hát ez az ő döntése. Én biztos nem csinálnék ilyet.

Az ember elszokta tervezni, álmodozik arról, hogy hogyan, mikor, hol és kivel fog az első megtörténni, aztán legtöbbször teljesen máshogy alakulnak a dolgok. De ezzel nincsen semmi baj. Szerintem az igazán lényeg, hogy olyannal történjen meg, akiben megbízunk, akkor, amikor úgy érezzük, hogy készen állunk rá.

És most két kérdés a kedves olvasókhoz! Ti hogyan képzeltétek el az elsőt? Hány évesen történt meg?

244. Méltó búcsú

Még a nyáron írtam arról, hogy Cory Monteith, aki a Glee sorozatban Finn Hudson-t keltette életre, elhunyt. Az írók és a szereplők nehéz feladat előtt álltak, kénytelenek voltak a sorozatban is "megölni" a karaktert.

Az 5. évad 3. részében egy teljes részt szenteltek a színész búcsúztatásának, megemlékezésének. Sokáig ment a találgatás, hogyan is fogják ezt véghez vinni. Szerencsére nagyon jól sikerült. Egy olyan részt kaptunk, aminél a néző bizony időnként kénytelen a papírzsepkendő után nyúlni.

Nem feszegették, hogy miben halt meg. A rész a temetés után egy hónappal kezdődik. Bemutatják, hogy egyes szereplők miként is dolgozzák fel a halál tényét, hogyan emlékeznek meg szeretett társukról. Nagyon örülök, hogy a rész inkább a régi szereplőkre koncentrált, az ő érzéseiket, gondolataikat és reakciójukat láthatjuk.

A leginkább főszerepet ebben a részben Naya Rivera karaktere kapta, aki elképesztően nagyot alakított. A kemény csaj, aki nehezen mutatja ki az érzelmeit, viaskodik saját magával, mindenkivel és a szemünk láttára omlik össze. Emlékezetes alakítás, legszívesebben mindenféle díjjal jutalmaznám.

A legnehezebb szerep Lea Michele-nek jutott, aki a sorozatban és az életben is a barátnője volt a fiatalon elhunyt színésznek. Nem sokat szerepelt a részben, de a végén olyat énekelt, amire nincsenek szavak.

Az ember eltűnődik, hogy mennyire lehet érezni a színészek fájdalmát és hogy az ebben a részben végig gördült könnyek nem megjátszottak, hanem igaziak, az elcsukló hangok is kegyetlenül szívbemarkolóak.

Le a kalappal az egész stáb előtt. Nem is emlékszem mikor láttam utoljára ennyire szép megemlékezést, ami nem feszegetett semmilyen kérdést, nem fordult át giccsbe, hanem nemes egyszerűséggel megemlékezett egy szeretett emberről.

Két dalt osztok most meg itt. Az elsőben Naya Rivera énekli az If I die young című dalt, amit nem tud befejezni, mert sírásba fullad. A másik dal pedig Lea-tól szól. Bob Dylan klasszikus dalát éneki, ami Adele feldolgozásának köszönhetően vált világhírűvé.