2011. december 29., csütörtök

41. Elkezdtem...


... olvasni tamás blogját. Ki is raktam a linkek közé. Tetszenek az írásai, időnként felnevetek, együtt érzek vele és néha, mintha a saját gondolataimat, élményeimet olvasnám vissza. Ja és örülök, hogy nem csak én tudok keseregni :)

... használni a Tumblr-t. Ha már mindenkinek van, én miért maradjak ki belőle. Képek pasikról, mindenféle dolgokról, megosztok rövid, magvas gondolatokat és zenéket.

... újra ismerkedni. Visszaregeltem magam a romeora. Levelezgetek, néhány sráccal már áttértünk az MSN használatára. Kettővel találkoztam is. Az egyik állandóan zavarban volt és lusta, hogy másodjára találkozzunk, csak írogat. A másik meg egy "egyetemi Havas" kiadás volt. Elszállva magától, szétesett a széken miközben magáról áradozott.

... írni egy regényt. Júliusban kezdtem el. Megírtam az elejétől a végéig, elolvastattam pár emberrel, átbeszéltem velük mit gondolnak, mik az észrevételeik. Most a legnehezebb fázisban vagyok, csiszolgatom, helyre kell tennem benne sok mindent, formázni, kijavítani a helyesírási, fogalmazási hibákat. Hát egyszer csak majd készen leszek vele. :)

... gyűjteni képeket a "tigris csíkokról/treasure trailről" :D, szóval az a tervem, hogy megosztom őket szép lassan. Csináltam is ennek egy külön kategóriát.

2011. december 28., szerda

40. Mondd meg Ödönnek, hogy Uncle Sam...


... bekaphatja.

Azt hiszem kezdem az elejéről. Tavaly ilyenkor megköszönték a munkahelyemen, hogy ott dolgoztam és átszervezések végett utcára kerültem. Elmentem munkanélkülire, ahol minden alkalommal minimum 2 órát kellett ülni. Semmilyen szinten nem tudtak munkát ajánlani, ha rá kérdeztem elmondták, hogy sajnos ami van, az kint van a falon, onnan szemezgessek. Lelkesen körbe is néztem, de valahogy nem vagyok sem ápoló, sem targoncás és vegyészmérnök végzettségem sincsen. Így minden egyes alkalommal csak órákat ülni mentem oda. 4 hónap keresgélés után sikerült elhelyezkednem. 2 hónapnyi munka után lejárt a próbaidőm, ismét megköszönték, hogy ott voltam. Újra kezdődött minden előről.

Mindenféle közvetítő céghez beregeltem, sok helyre felraktam az önéletrajzomat, folyamatosan küldözgettem mindenfelé. De Semmi nem történt. Az összes ismerősömnek szóltam, hátha több szem többet lát alapon, de állóvíz volt az egész. Nem, hogy embereket nem kerestek, inkább leépítettek, létszámstop. Egy idő után kezdtem magam lúzernek érezni, de sok ismerősömtől hallottam, hogy mostanság ez a normális állapot az álláskeresésben. Októberben végül sikerült egy műszaki boltba elhelyezkednem, úgy, hogy nincs ilyen műszaki tapasztalatom, de azt mondták nem baj. 1 hét után mégiscsak baj lett. Aztán két napot eltöltöttem a Mi a szösznél, az ellenségemnek se kívánnám, ami ott volt. December eleje óta végre sikerült egy normális munkát találnom. Remélem ez már tényleg tartós lesz.

Imádtam munkakeresésem alatt olvasgatni az olyan magas pozícióban lévő emberek megjegyzéseit, hogy nem kell annyit költeni, meg hogy aki akar az talál munkát. Hát kérem alássan nem a tökömet vakargattam itthon, 10 évig rendesen volt munkám, nem terveztem be, hogy jóformán 1 évig itthon üljek és nézzem a 4 falat.

Kedves Ödönéknél meg van lakáshitelem. becsületesen fizetem a nem kis törlesztő részletet. Bementem hozzájuk október végén, hogy nincs e valami megoldás, mert egyre nehezebben nyögöm a hitelt a munkanélküli járadékból. Azt mondták van persze, ne izguljak. Kitöltettek velem egy csomó papírt, be kellett szereznem a munkanélkülitől egy papírt, hogy tényleg az vagyok. Eltelt két hónap és még mindig semmi döntés nincsen. Ráadásul ez a "segély kérelem" szerződés módosításnak fog minősülni, ami azt jelenti, ha pozitív az elbírálás, akkor 25000 Ft-ot ki kell csengetnem. Vajon melyik részt nem értették abból, hogy nem tudok fizetni, ezért folyamodok kérelemhez.

Mint megtudtam, kedves bankok 90 napig bírálgatnak. Bezzeg, ha én kések a törlesztő részlettel, rögtön jönnek a fenyegető levelek és hívogatnak, hogy na mi van nem fizetünk, nem fizetünk??!!!!
Tanulság: válságra való tekintettel átmenetileg lekapcsoljuk a fényt az alagút végén :D

2011. december 25., vasárnap

39. Fire with fire


Nagyon tetszik ez a dal. Scissors Sisters harmadik stúdió albumán található, a Night Work albumon.



2011. december 24., szombat

38. When a child is born

Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok Kellemes Ünnepeket!

Bevallom még mindig nincs karácsonyi hangulatom, próbálom magam hangolni, de még Mariah Carey karácsonyi albuma sem tudott eddig segíteni. Pedig sok művész karácsonyi albumát meghallgatva, még mindig az övé a legjobb, mondhatni fényévekkel.

Viszont találtam egy érdekességet. Legalább is számomra az. Tudtam eddig is, hogy Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam című száma eredetileg nem magyar, de a napokban eszméltem rá, hogy kint az amcsiknál ez egy karácsonyi dal. Így ezzel a dallal kívánok mindenkinek minden jót mindenkorra :)

Énekli az angol X-factor 2009-es nyertese, Joe McElderry.



2011. december 19., hétfő

37. Sorozatjunkie lettem


Mindig is néztem sorozatokat. Régebben olyanok szögeztek a képernyő elé, mint a Vészhelyzet (Green doki haláláig), Magnum, Miért éppen Alaszka vagy a Rém rendes család. Számomra a legnagyobb kedvenc a Rém rendes. Egyszerűen überelhetetlen és mindig megtudom nézni és nagyokat nevetek rajta.

Sorozatjunkie-ságomat Dr. House-nak köszönhetem. Amikor meghalt Gregory House magyar hangja, Szakácsi Sándor, valahogy a másik hanggal nem igazán tudtam megszokni. A sorozatot nem akartam eldobni, mert azt szerettem, szóval elkezdtem letölteni. Nem vártam már tovább heti izgalommal, vajon mi fog történni a következő héten, nem ragaszkodtam tovább a szinkronhoz, a magyar vetítési szokáshoz, ezért elkezdtem letölteni. Együtt haladtam Amerikával, megszokva angolul a sorozatot. Több ismerősöm ajánlott mindenféle sorozatokat és szép lassan elkezdtem őket bepróbálni. Mára már ott tartok, hogy kb 30 sorozatot nézek, amik a mai napig mennek, emellett mindig van egy régebbi sorozat, amit ledarálok. Ilyen volt például a Nyomtalanul. Szeptemberben bepróbálom az újoncok sokaságát, de azokból kevés szokott megmaradni.

A teljesség igénye nélkül a nagy kedvenceim

dráma kategória: Bones, Breaking Bad, Damages, Dexter, House, The Big C, The Closer, The Vampire Diaries, White Collar

vígjáték kategória: 30 Rock, Community, Glee, How I Met Your Mother, Modern Family, The Middle, Two and a half men

újdonság kategória: American Horror Story, Homeland, New Girl, Once upon a Time, Person of Interest, Revenge, Teen Wolf, The Secret Circle

régi, most már nem megy és ledarálom kategória: Cheers, Everwood, Nyomtalanul.

Tervezem, hogy némelyikről írok egy egy bejegyzést, szóval lesz mit olvasni, annak, aki szereti a sorozatokat.

2011. december 18., vasárnap

36. Volt egy fiú

A szomorúság, a mély fájdalom és az elveszettség érzése járta körbe a fiút. Nem tudta mit csináljon, merre folytassa tovább az útját. Elvesztette szerelmét, munkáját, álmait és az önbecsülését. Sötétnek látta a világot, nem tudott örülni semminek, semmi nem csalt mosolyt az arcára. Sötét szobában feküdt, napokig nem fürdött, korgó gyomorral erőtlenül járkált lakásában. Csak a cigaretta és az alkohol enyhített belsejét felfaló fájdalmán. Gondolkodott, tépelődött, magában beszélt, időnként hangtalanul végig folyt arcán könnyeinek folyói. Nem tudott rendesen aludni, ha mégis sikerült elszenderednie, álmai még jobban felkavarták.

Telt, múlt az idő és a fiú közömbössé vált. Kijárt már a fényre, eljátszotta a mosolygó ifjút környezetének, de legbelül több sebből vérzett. Nem törődött semmivel, sodródott az árral, kifejezéstelen arccal nézte, mi történik körülötte.

Az idő enyhíti a fájdalmat - mondogatták neki, de ő nem hitt ezeknek a közhelyeknek. Mégis az idő múlásával tapasztalta, hogy van valami a régi bölcs mondásokban. A fiú szép lassan elkezdte összeszedegetni széthulló darabjait, vérző szívére gyógyfüvet rakott, sajgó lelkére gyógyteát ivott. Újra elkezdte látni a fényt, újra érezte, hogy lehet, hogy van tovább. Csak fel kell állnia és küzdenie kell álmaiért.

A fiú erőt vett magán, lassan és nehézkesen feltápászkodott, elindult a lehetőség ajtaja felé. Mikor odaért, kezét a kilincsre helyezte, hosszú percekig némán nézte, majd lenyomta a kilincset és kilépett a zajos világ forgatagába. Félt, de tudta, hogy járt már ezen a helyen, csak újra fel kell vennie a ritmust. Nem lesz semmi baj.

A fiú újra talált munkát, újra kezdte az ismerkedést. Az élet kínál mindig lehetőségeket, csak észre kell venni őket és élni kell velük.

2011. november 21., hétfő

35. Az év vicce


Az apa bemegy a fürdőbe, látja hogy a fia sminkeli magát...

- Fiam, te buzi vagy?

- Nem apa!!! Hanem HERCEGNŐ!!!

2011. szeptember 25., vasárnap

34. Filmek melegen ajánlva 2.

Most nem fogom rangsorolni a meleg témájú filmeket, egyszerűen csak összeszedem azokat, amiket az előző bejegyzés óta láttam és megérintettek. Négy díjnyertes filmről van szó, mind a négy másik országból, másik kultúrából valóak. Érdekes látni, hogyan nyúlnak hozzá ehhez a kényes témához más más kultúrák.


Shelter


Zack feladja az álmát, a rajziskolát a rosszul fizető munkája és családi helyzete miatt. Nővérével közösen nevelik unokaöccsét, Cody-t. Zack szabadidejében szörföl, rajzol, fest, a legjobb barátjával, Gabe-bel vagy a barátnőjével, Tori-val lóg. A dolgok fenekestül felfordulnak, amikor Gabe bátyja, Shaun hazatér. A szörfnek köszönhetően újra sok időt töltenek együtt, miközben egymás iránti érzelmeik is túllépik a barátság határát. Shaun felfedezi Zack kiemelkedő tehetségét, és Cody-ra is rendkívül pozitív hatással van. Zack küzd, hogy összeegyeztesse vágyait a család szükségleteivel.

Ez egy sok díjat elnyert amerikai film, ami jól ábrázolja, milyen is az, amikor az ember ráébred a másságára, próbálja elfogadni önmagát, előbújni a szerettei előtt, megkockáztatni mindent azért, hogy önmaga lehessen. Ahhiz képest, hogy amerikai filmről van szó, nincsen benne giccs, csak a valóság.


No Regret


Az árvaként felnőtt Sumin egy rossz munkakörülmények között működő gyárban dolgozik, miközben műveszeti főiskolára is jár. Egyik este egy fiatal üzletember ajánlatot tesz neki, majd másnap ismét találkoznak: a gyárban, ahol dolgozik. A férfi (a gyár igazgató fia) felajánlja segítségét, hogy a leépítesek miatt nem küldik őt el, de Sumin nem fogadja el az ajánlatot, inkább prostituáltként helyezkedik el. A férfi azonban egyre jobban kívánja Sumint, ám ő nem hajlandó kielégítani a gazdag üzletember szexuális vágyait. Végül tragédiák és megaláztatások után a két srác egymásra talál.

Egy díjnyertes Dél-Koreai filmdrámával van szerencsénk. Betekintést nyerünk a a prostituáltak kegyetlen és megalázó világába, egy reményvesztett fiatalember és egy reménytelenül szerelmes srác hadakozása egymással.

Sommersturm


Tobi, az evezőscsapat kapitánya és Achim igaz barátok, együtt csinálnak mindent, még a zuhanyzóban is együtt masztiznak. Ez Tobinak egy darabig elég, mígnem végérvényesen ráébred, hogy beleszeretett legjobb barátjába, aki persze mit sem sejt erről. Egy evezőstábor alkalmával, ahol több csapat is van (később versenyeznek is) a berlini női csapat helyett egy csapat homo fiú érkezik a táborba, és ez alapjaiban változtatja meg Tobit. Nem tudja tovább magában tartani másságát...

Szintén egy díjnyertes filmről van szó, ezúttal Németországból. A film az elfogadásról és a lebukástól való félelemről szól, nyersen és őszintén, tele lelkiválságokkal. Jó pár meleg témájú filmet láttam, amiben szex is volt, de ennyire meghitt, szenvedélyes együtt létet ritkán látni, mint ebben a filmben, amikor a mólón a főszereplő fiú átéli első szexuális élményét egy sráccal.

Le Temps qui reste (Utolsó napjaim)


A főhős egy fiatal, meleg, sikeres fényképész, aki 30 évesen szembesül azzal, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és már csak néhány hónapja van hátra. Végigkísérjük Romaint a halál felé vezető útján, a néző átélheti vele az emberekkel való kapcsolatában és a lelkében végbemenő változásokat. Az önző, öntelt és öntörvényű emberből érző ember lesz, aki megpróbálja kapcsolatait valamellyest helyrehozni halála előtt.

Borzalmas rádöbbenni, hogy a halál bármikor eljöhet értünk, igaz az a mondás, hogy a halál nem válogat. Lehet az ember fiatal, sikeres, jó pasi, ha eljön az idő mennie kell.Ebben a díjnyertes francia filmben egy férfi vívódását látjuk a halálos kórral, amit addigi életmódjának köszönhetően egyedül meg megvívnia, igaz kérhetne, de senkitől nem kér segítséget. Egyedül nagymamájának árulja el betegségét, aki ellátja őt jóságos nagyi tanácsoakkal az élettel kapcsolatban. A film záró képsorai szívbemarkolóak, ahogy a tengerparton éli át utolsó perceit főhősünk. A filmben a nagyi a híres francia filmlegenda: Jeanne Moreau.

2011. szeptember 23., péntek

33. Tánctudás és a mellbimbó kapcsolata

A minap olvastam Thia blogja-n a következő követelményt, hogy milyen adottságokkal kell rendelkeznie egy lánynak, ha táncoslány szeretne lenni a Moulin Rouge-ban.

„Mindegyik lány magasság 168 és 172 cm közé kell hogy essen. A keblek távolsága egymástól nem lehet több 27 cm-nél, és a mellek nem lehetnek nagyok, mert az nem mutat esztétikusan tánc közben. A lányok köldöke és a szeméremdobja között 13 centiméternél több nem lehet – ez relatíve rövid, de kerekebb, kifele dudorodóbb feneket ad - tehát minél nagyobb ez a távolság, annál logósabb a fenék.” – magyarázza Andrée Deissenberg igazgató a szigorú szabályokat a Sunday Times Magazinnak."

Jót nevettem az írományon, de főleg a kommenteken, hogy nem csak a lányok kezdték el méricskélni magukat és beírogatni kommentekben az eredményeket, hanem a fiúk is mérőeszközt ragadtak és megosztották a kapott eredményeiket. Ezen felbuzdulva én is megmértem magam és a megadott követelményeknek nem felelelnék meg, viszont azt nem tudom hogy a fiúktól milyen távolságokat várnának el.

Adataim:

magasság: 183 cm

két mellbimbó közötti távolság: 22,5 cm

köldök és a kukim tövétől a távolság: 18 cm

Már csak az a kérdés van a fejemben, hogy ha a lányoknál kizárják a nagy mellett, mert az nem mutat jól tánc közben, vajon a fiúknál a hímvessző méretével lenne valami hasonló kitétel??

2011. szeptember 6., kedd

32. Férfiak, akik meghatározzák mindennapjainkat


Az ember mindennapjaihoz hozzátartozik a számítógép és az internet. Hozzájuthat otthon vagy akár a munkahelyén, internetkávézókban. Netet már a telefonján is használhat a kedves felhasználó.

Egy rendszeres felhasználó életét meghatározza a facebook, a twitter, a tumblr, skype, msn és a youtube. Kicsit utána néztem és érdekes módon ezeket az alkalmazásokat mind férfiaknak köszönhetjük, akik a feltalálásuknak köszönhetően, ma már milliomosok. Nézzük mik is ezek az alkalmazások és kiknek köszönhetjük ezeket.

A Facebook egy ismeretségi hálózat. Valszeg senkinek sem kell bemutatni a feltalálóját, Mark Zuckenbergert, főleg, hogy film is készült az életéről. A legfiatalabb milliárdosként tartják számon.


A Twitter egy ismeretségi hálózat és mikroblog-szolgáltatás, mely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket írjanak (formázatlan szövegként, maximum 140 karakter hosszúságban). Feltalálója Noah Glass és Jack Dorsay.

     


A tumblr egy mikroblogok írására alkalmas felület, melyeken szövegeket, fényképeket, videókat, linkeket, idézeteket és hangfelvételeket lehet megosztani egy rövid blogon keresztül. Feltalálója David Karp és Marc Arment.




A skype egy peer-to-peer IP telefon (VoIP) hálózat. Feltalálója Niklas Zennström és Janus Friis.


Az msn egy azonnali üzenetküldő alkalmazás, melyet a Microsoft fejleszt Windows és Mac OS operációs rendszerekre. Akinek köszönhetjük az Nathan Myhrvold.


A YouTube egy olyan weblap, ahol a felhasználók videoklipeket tölthetnek fel és nézhetnek meg. Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim.

               


Végig nézve ezeket a pasikat, azt hiszem  David Karp az, akit nem rugdosnék ki az ágyamból :)

2011. szeptember 4., vasárnap

31. Néha meztelenül alszom


Gyerekként az ember még pizsomában alszik, kamaszkorban szerintem már eldöntjük, mit veszünk fel, mi a legkényelmesebb a számunkra az éjszaka eltöltéséhez.

Télen boxerben és pólóban alszom, nyáron csak egy boxerben, de ha nagyon meleg van, akkor a meztelenül is szoktam.

Körkérdés: te miben alszol? Kommentekben várom a válaszokat.

Ha te is szoktál meztelenül aludni, akkor rakd ki te is ezt a képet :D


2011. augusztus 27., szombat

30. Vérfarkasok


Az emberek mindig is vonzódtak a misztikus mondákért és lényekért. Napjainkban aranykorát élik a vámpírokról és vérfarkosokról szóló történetek. Elleptek minket a könyvespolcokon, a tévékben és a mozivásznon. A leghíresebbek az Alkonyat, a Vámpírnaplók, a True Blood és a Teen Wolf. Sok mindent megtudunk a misztikus a lényekről ezekből a történetekből, néhol eltérhet egy két infó, de azt hiszem biztosan állíthatom, hogy abban megegyeznek és mi örökre megtanultuk, hogy ha egy srácot félmeztelenül látunk szaladni az erdőben, akkor halálbiztos, hogy ő egy vérfarkas. Mindegyik vérfarkas, izmos, lapos kockahassal rendelkezik és egyetlen egy szőrszál sincs a felső testükön, viszont hónaljban elég erős szőrzetet képviselnek.

Nem tudom ez a tény mennyire marketing, mennyire tudatos dolog az eladhatóságra, viszont az tény, hogy a vérfarkasok ilyen jellegű ábrázolása nagyon is kedvez a tinilányok és a meleg srácok szemeinek.



Taylor Lautner - Alkonyat


Michael Trevino - Vámpírnaplók 


Joe Manganiello - True Blood



Tyler Posey - Teen Wolf


2011. augusztus 14., vasárnap

29. Erotikus álmok


A napokban olvastam Dalarann bejegyzését, amiben leírta milyen erotikus álma volt. Erről eszembe jutott, hogy anno vagy olvastam vagy a rádióban halottam, hogy brit kutatók végeztek kutatást az erotikus álmokkal kapcsolatban. Érdekes, hogy minden kutatást brit kutatók végeznek el :) Na mindegy.

A kutatás lényege az volt, hogy az erotikus álmokban az ember nem álmodja az elejétől a végéig az aktust. A csók, az előjáték, a petting rész az részletesen jelen lehet az álmunkban, de maga az aktus, az kis részletekben vagy felvillanó képekben lehet jelen.




Kamaszkoromban jóval több erotikus álmom volt, mostanában elég ritkán fordul elő. Hónapok óta nem volt ilyen álmom, de a héten újra megtörtént. A legutolsó párommal, akivel már nem vagyunk együtt, vele volt erotikus álmom. Nálam voltunk az ágyban, hosszasan csókoloztunk, simogattuk egymást, majd kikötöttem a kezeit és ilyen kiszolgátatott helyzetben kényeztettem őt tovább. Ennyire emlékszem az álomból, nem emlékszem arra, hogy az aktus megtörtént volna, csak a kényeztetés része. Arra emlékszem, hogy nagyon szenvedélyes volt a dolog és hihetetlenül izgató. Volt oka a reggeli merevedésemnek :)

Azon gondolkoztam pár nappal később, hogy vajon milyen jelentése lehet egy ilyen jellegű álomnak. Hála a netnek és a google-nek az ember sok mindennek utána tud nézni. Az ember azt gondolná, hogy ha erotikusat álmodik, akkor kielégítetlen, kanos, vágyik a szexre. De kiderült, hogy nem minden az, aminek látszik. Fontos szerepe van annak, hogy ki szerepel az álomban velünk. 


Ha az ember az exével álmodik, akkor az nem azt jelenti, hogy még mindig szereti és vágyik rá, hanem, hogy az illető szeret a múltban élni, nehezen lép túl dolgokon, arra vágyik, hogy legyen hasonló a múltja és a jelene.

Érdekes, ha a főnökünk szerepel egy ilyen álomban, akkor bizalomra, elismerésre és több hatalomra vágyik az ember.

Ha egy sztárral álmodunk, akkor a bálványunk olyan tulajdonságaira, dolgaira vágyunk, ami nekünk nincs meg.

Folytathatnám a felsorolást, de nem fogom az összeset, csak kiragadtam néhány érdekességet. Mindenesetre egy újabb bizonyíték, hogy nem minden az, aminek látszik.

2011. július 23., szombat

28. Nekem a Balaton a Riviéra


Minden évben nyáron 1 hetet a barátokkal lemegyünk a balatonra, időzítve a borhetekre és előadjuk a nagy semmit. Eszünk, iszunk, napozunk, bulizunk és jól érezzük magunkat és nem sok komoly mondat hagyja el a szánkat.

Idén nagyon jót tett nekem ez a pár nap a magyar tengernél. Feltöltődtem kicsit, rájöttem, hogy nincs veszve minden. Hiába vesztettem el 2 hónappal ezelőtt előbb a párom, majd utána a munkámat, az élet folytatódik tovább. Magamba zuhantam, átgondoltam, átértékeltem a dolgokat és jobb kedvvel, tervekkel tértem haza.

Mindig élmény a nagy melegben aszalódva 4 órán át utazva a vonaton eljutni a balatonhoz. Festői tájakon haladunk át, szép az a hely is, ahol mindig megszállunk. Elénk tárul a természet, magunkba szívjuk az életerőt.


A parton élvezzük, ahogy simogat minket a nap, a vízben hűsölünk, isszuk a sört, esszük a hamburgert, a hot dogot, a lángos, a palacsintát és a jégkrémet.

Jó volt körbenézni a strandon mindenféle ismerkedési szándék nélkül, csak legeltettem a szemem a félmeztelen srácokon. Őszintén szólva egyik sem volt olyan, akitől dobok egy hátast, összepisilem magam és elakad a lélegzetem, de némelyik srácra tényleg jó volt ránézni. Nem tudom miért, de hihetetlenül szexinek tartom a kissé lapos hast és a köldöktől elindulő kis szőrcsíkot, ami bevonul a gatyájukba...

Most már újra itthon és ami jó hír: tele tervekkel és egy új munkával. Előre egy szebb jövőért!!!!

2011. június 30., csütörtök

27. The Story


Grace klinika musical epizódjában volt ez a dal. Én nem nézem, de a a családnak és a barátoknak köszönhetően (ők nézik) hallottam ezt a dalt. Teljesen beleszerettem. Sara Ramirez olyan kisugárzással rendelkezik, hogy az ember egyszerűen megszereti, bevonza és amilyen hangja van... na attól én tátott szájjal padlót fogva lepetézek :D

Egy élőben előadót verziót szúrok be + dalszöveg


All of these lines across my face
Tell you the story of who I am
So many stories of where I’ve been
And how I got to where I am
But these stories don’t mean anything
When you’ve got no one to tell them to
It’s true, I was made for you
I climbed across the mountaintops
Travel across the ocean blue
I cross over lines and I broke all the rules
And baby I broke them all for you
Oh because even when I was flat broke
You made me feel like a million bucks
You do, I was made for you
You see the smile that’s on my mouth
It’s hiding the words that don’t come out
All of the friends who think that I’m blessed
They don’t know I’m in this mess
No they don’t know who I really am
And they don’t know what I’ve been through
Like you do, and I was made for you
All of these lines across my face
Tell you the story of who I am
So many stories of where I’ve been
And how I got to where I am
Oh but these stories don’t mean anything
When you’ve got no one to tell them to
It’s true, I was made for you
Oh yeah, and it’s true that I was made for you

2011. június 20., hétfő

26. Figyeljünk oda önmagunkra 2.

Szerintem az AIDS-ről mindenki hallott már, tudja hogyan lehet védekezni ellene. Ha kalandozol, használj óvszert és időnként menj el szűrésre. Ingyenes és névtelen. Ennyit megér az egészségünk.

A franciák csináltak egy nagyon ütős animációs kampány reklámot. Készült heteró és meleg verzióban is. Ide az utóbbit szúrom be. Enjoy it!


25. Figyeljünk oda önmagunkra 1.


Az Everyman és a Cosmopolitan együtt harcol 2001 óta a hererák ellen. Ez egy olyan kényes betegség, mint a nőknél a mellrák, idejében felfedezve, szinte teljesen gyógyítható. Önmagunk vizsgálatával is észre tudjuk venni az elváltozást. Érdekessége, hogy a férfiaknál kialakuló rákfajtáknak, mindössze csak az 1%-a, viszont a 20-25 év közötti férfiak körében a hererák a leggyakoribb daganat fajta. Azért ez szerintem ijesztő és elgondolkodtató.


A kampányban eddig Lenny Kravitz, Danny Cipriani, Ewan McGregor, Danny Dyer, Eminem és Adam Levine vett részt, figyelemfelkeltés képpen pucéran áltak a kamera elé.

2011. június 13., hétfő

24. Hónaljkutya meg a tetkó


23. Komolyat keresek, egyébként mekkora a farkad?


Eltelt egy hónap a szakítás óta. Visszaregeltem magam a kék iwiwként aposztrofált ismerkedő oldalra. Nem kapkodom el a dolgot, úgy érzem még idő kell, hogy bármi legyen, de az esélyt megadom.

Nem igazán volt/van kedvem újra kezdeni az ismerkedést. Újra a sok hülye levelezés, nem normális állatokkal való beszélgetés, találkozás egyszavas srácokkal, akiknek fogalmuk nincs az életről, csak élnek az álomvilágukban.

Nehéz a meleg világ tengeréből kihalászni egy gyöngyszemet.

Ha valaki tényleg komolyat keres és komolyan is gondolja ezt a kapcsolatosdi dolgot, akkor szerintem nem lehet akadály az, hogy ha a másikhoz át akarsz menni, akkor többet kelljen utazni 20 percnél. Nem mindenki lakik a belvárosban, léteznek emberek, akik a külvárosokban laknak, ők is ugyan olyan emberek.

Ismerkedési levelezésnél vagy msn-n való beszélgetésnél a második kérdés ne az legyen, hogy mekkora a farkam. Szerintem így ellentmondásba kerül a komoly kapcsolat keresésének kijelentése.

Miért befolyásolja az ismerkedést az, ha az ember nem borotválja magát teljesen csupaszra? Vagy esetleg, ha nincs tisztában a mostani divatos számítógépes játékokkal? Vagy, hogy nem akarok az első"randin" lakásra menni?

Komolyan elborzaszt ez az egész. Felfordul tőle a gyomrom, a hideg kiráz, hogy újra kell ezt kezdenem. Remélhetőleg nem sokáig kell ezt csinálni és sikerül, normális időn belül egy gyöngyszemet felhoznom a felszínre. 

2011. június 5., vasárnap

22. Mindenkinek meg van a maga keresztje


Mindenkinek meg van a maga keresztje. Ezt cipeli teherként egész élete során. Az ember vagy rájön mi ez és megprobál tenni ellene vagy nem ismeri fel és egész életében cipeli és rácsodálkozik az élethelyzetekre, hogy miért mindig ugyan az történik vele.

Az elmúlt években megtudtam mi az én keresztem. Az élet úgy hozta, hogy voltam több olyan embernél, találkoztam olyanokkal, akik erre rávilágítottak. Baráti társaságban, vagy általam alig ismert ember nyitották fel a szememet. Voltam több "szakembernél" is, mint jósnő, boszorkány, energialátó, horoszkópos muci és pszichológus.

Sosem értettem, hogy miért vagyok felületes másokkal kapcsolatbn, miért nem engedek közel magamhoz embereket, ha meg közel engedem, miért várok el tőlük dolgokat és miért viselem iszonyatosan nehezen, ha elhagynak. Félek attól, hogy nem szeretnek eléggé és szónélkül lelépnek?

Nem tudom mennyire van értelme ezeknek a dolgoknak, hogy tényleg ez miatt van, hogy az élet mintha ismételné önmagáét és átélem újra és újra ugyan azt a helyzetet.

Rávilágítottak arra, hogy a párkapcsolataimban vágyom arra a szeretet szintre és piedesztára emelésre, amit gyerekkoromban megkaptam a nagyszülőktől, akiknél felnőttem és amit kamaszkoromban haláluk által elvesztettem. Arra vágyom, hogy feltétel nélkül úgy szeressen a párom, mint ők? Hogy hittesse el velem, hogy én vagyok a világ közepe? Van benne valami sajnos. Tényleg ilyesmire vágyom, ezt kutatom. Ha nem kapom meg, arrébb állok, ha pedig szeretem a másikat, akkor tudatalatt "kierőszakolom", tesztelem a másikat, mit tenne meg értem. Ezt eddig nem vettem észre. De visszagondolva azt hiszem van benne igazság.

A másik, hogy rávilágítást kaptam arra is, hogy miért viselem nehezen, ha a párom nem szeret és elhagy. Állítólag ez visszavezethető arra, hogy én nem ismerem a biológiai apámat. Feltételezések szerint ezért nem bírom, ha valakinek nem kellek egy párkapcsolatban egy idő után. Mert apámnak se kellettem?! Eldobott magától. és azért? Fura az egészben, hogy nem éreztem gyerekként ennek hátrányait, mert sok szeretet kaptam és anyu második férjével igazán jó apa-fia kapcsolat alakult ki. Ezért rendelem magam alá a kapcsolatban, meghunyászkodva, ha azt érzem, hogy a másik menni készül, ha úgy érzem elveszítenem őt? Ezért viselkedem kétségbeesetten?

De mégis ezek a dolgok ennyire kihatnak a mostani életemre? Lehet, hogy nem is olyan zagyva és kitalált dolog a pszichológia meg a többi manapság divatos lelki dolgok?

Nem igazán tudom hogyan kéne ezen változtatni, de muszáj lesz valahogy. Ez így most nem funny! Biztos nekem kell rájönnöm, az univerzum biztos segít ebben. De még nem tudom hogy, de tudatosnak, eltökéltnek és erősnek kell lenni. Sikerülnie kell...

2011. május 16., hétfő

21. Amikor az élet benyújtja a számlát


Milyen érdekes az élet!? Vannak emberek, akik úgy állnak az élethez, hogy ha történnek rossz dolgok, akkor örülni kell a jónak, mert az jár a rossz után. Mások úgy vélik, hogy ha jó történik veled, akkor valami rossz is elő fog jönni. Az első az optimista felfogás, a második pedig a pesszimisták hozzáállása. Minidg is optimistának tartottam magam, de a történtek alapján bevallom azt hiszem inkább pesszimista lettem.

Adva vagyon, hogy tavaly karácsony előtt átszervezések miatt elvesztettem az állásom. Januárban megismerkedtem egy sráccal, akivel összejöttünk és nagyon jól meg voltunk. Mellettem állt az álláskeresés nem könnyű időszakában. 4 hónapig tartott, mire el tudtam helyezkedni. Elindult az új karrierem, és beindult az is, amin január óta dolgozom, hogy az egyik álmom valóra váljon és májusban úgy nézz ki, hogy jó úton haladok. Bevallom tartottam, hogy a jó pár jó dolog után nemsokára megkapom a számlát az élettől. Múlt hét szerdán meg is érkezett. A számlán a párom volt. Elvesztettem őt. Egyszerűen ezt nem bírom most feldolgozni. Volt egy problémánk, ami nem hétköznapi, elég speciális, küzdöttünk, hogy megtudjuk oldani, de sajnos ő feladta, én még küzdöttem volna. Szerettük egymást, még most is meg van ez az érzés kettőnk között. De ő elengedett, mert nem akart tovább bántani, kínozni. Pedig én maradtam volna a végsőkig, hisz ha az ember szereti a másikat, akkor kitart mellette jóban rosszban, akkor is szereti a másikat, ha néha büdös, ha néha rossz kedvű, ha olykor hisztis, vagy ha felszed pár kilót, ha reggel elaludt hajjal ébred, ha a munkája miatt egy kis kösz kerül a körmei alá. Sajnos a depresszió egy olyan ellenség, ami alattomos, hirtelen támad és lassan, de biztosan mérgez.

Jelen pillanatban úgy érzem, hogy ütnöm kell valakit, amíg nem fáj neki is úgy, ütnöm kell, hogy fájjon, hogy neki is fájjon így.

Ezt most kicsit ki kellett írnom magamból... valahol még reménykedek.. hátha... hátha felhív és azt mondja... hiányzom neki... kezdjük újra...