346. Filmek melegen ajánlva 7.

Az előző részek tartalmából: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész.

Kódjátszma

"A II. világháború idején Alan Turing (Benedict Cumberbatch), a különc matematikus segített megfejteni az Enigmát, a nácik által használt, feltörhetetlennek tartott üzenettitkosító berendezés kódrendszerét, és a történészek szerint ezzel két évvel rövidítette meg a háborút. Mivel az akció rejtve maradt, ezért elismerés helyett kirekesztettség és nyilvános megszégyenítés volt a jussa (mivel bizonyítottá vált a homoszexualitása), melyet csak tavaly, halála után bő 70 évvel vontak vissza. A Kódjátszma az ő története."

Forrás: aeonflux

Vélemény: Mikor megnéztem az Igaz szívvel (The Normal Heart) című AIDS témájú filmet, abban említették Alan Turninget.Addig nem is hallottam róla. Lehet ez az én tudatlanságom, de őt eddig nem igazán "reklámozták". Pedig az emberiség neki és csapatának elég sokat köszönhet, hiszen feltörték a németek titkos kódrendszerét és ezzel a szakértők szerint 2 évvel rövidítették meg a II. világháborút és 14 millió ember életét mentették meg. A film 3 síkon fut felváltva. Láthatunk jelenetet a múltból, vagyis főhős gyerekkorából, a jelenből, amikor a kódfejésen törik a fejüket és az úgymond jövőből, amikor a mássága miatt meghurcolják őt. A végére pedig minden értelmet nyer, hogy mi miért történt az ő életében. Benedict Cumberbatch nagyon jól játssza a magának való, kicsit arrogáns matek zsenit. Nem hiába jelölték Oscar-díjra idén. Szereplőtársai pedig jól kiegészítik az ő játékát. Különösen örültem Matthew Goode jelenlétének., Szerintem jó színész és a kinézete sem elhanyagolható. Egyébként durva, hogy itt volt ez az ember, aki ilyen nagy tettet hajtott végre, titkosították az aktáját, mert ez egy titkos akció volt és a háború után mikor kiderült mássága, bíróság elé állították. Akkoriban Angliában ez bűnnek számított. Választhatott a börtön és a gyógykezelés között, hogy kigyógyuljon másságából. Ahhoz, hogy szabadlábon maradhasson és tovább kísérletezhessen találmányain, a kezelést választotta, végül öngyilkos lett. A kódfejtővel ő találta fel a számítógép elődjét, az alma szerepet játszott az életében (például a halálánál egy mérgezett almát találtak a szekrényén, sokat evett almát), állítólag az Apple cég az ő tiszteletére választotta az alma logót. Utólag 2009-ben Gordon Brown miniszterelnök bocsánatot kért az őt ért atrocitások miatt. 2013-ban a királynő kegyelemben részesítette.

Viharsarok

"Megtalálni igazi önmagunkat olyan utazás, mely ismeretlen, ködös vidékre vezet - távol mindentől, amiben valaha hittünk. A Viharsarok című film a kamaszkor drámája: mozgalmas, érzelemmel telt története önmagukat kereső kamaszok felnőtté éréséről szól. Szabolcs Bernarddal együtt egy német futballcsapatban játszik. Szobatársak, legjobb barátok, elválaszthatatlanok. Egy vesztes mérkőzés és csúnya vita után Szabolcs átgondolja életét és hazamegy Magyarországra az egyszerűbb élet reményében. Azonban ez a magány nem tart sokáig. Hazatérése után hamarosan találkozik Áronnal és kölcsönös vonzódás alakul ki a fiúk között, amikor Szabolcsot váratlanul felhívja Bernard, hogy Magyarországra érkezett."

Forrás: port.hu

Vélemény: Az első igazi komoly témájú meleg film. Nagyon szép a fényképezése a filmnek, a története is magával ragadó. A főszereplő 3 fiú nagyon jól játszik, a köztük kialakult kémia, szerelem megfelelően lett ábrázolva. Érződik, hihető, átélhető a történetük. A film nem tökéletes, vannak benne hibák. Durva, hogy ezt kell mondanom, de kár volt a szereplők szájába szöveget adni. Az csak rontott a helyzeten. Tőmondatok vannak és eléggé semmilyenek. A történet akkor működik igazán a filmben, amikor nincs dialógus. Ráadásul minden szereplő unottan, egyhangúan beszél. Semmi érzelem nincs a beszédükben és ez kicsit hiteltelenné teszi a hozzá tartozó jelenetet. Ha csak egyikük csinálja, akkor azt mondanám, hogy ez a színész hibája, de az összes szereplőre igaz ez, így ezt a rendező hibájának rovom fel. Hibának tartom azt is, hogy, amikor az egyik srácnál bemutatják kőkeményen, hogy milyen is az, amikor megtorlás van a mássága miatt és a szereplőnek elnyomják az arcán a cigarettát, majd levizelik, a másik megtorlást miért csak sejteti, hogy összerugdossák és megverik. Nem értem miért nem lehetett azt is keményen bevállalni és megmutatni. Legyen életszerűen bemutatva, hogy milyen kegyetlenség uralkodik a világban. A másik, ami szemet szúrt, hogy ha az egyik szereplő kiveri a másiknak, akkor legalább a keze mozogjon már.Ezt leszámítva a szex és az intimitás lélegzetelállítóan jól lett ábrázolva. A Szabolcsot játszó Sütő András markáns arca és teste gyönyörű és jó színész lesz belőle. Ha hagyják kibontakozni a továbbiakban.

345. A táborban 5.

Az előző részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.

Másnap reggel a Fiú álmosan nyitotta ki a szemét. A Srác felé fordulva őt nézte. Egymásra mosolyogtak. A Srác hátat fordított a Fiúnak és odafészkelte magát hozzá. Fiú hátulról szorosan magához ölelte a Srácot. A Fiú egy puszit nyomott a Srác fejére és magába szívta az illatát. A Srác a csípőjénél érezte a Fiú reggeli merevedését. Hátranyúlt és megfogta a férfiasságát. „Nagyon finom” – mondta halkan a Srác. A Fiú elmosolyodott és szembe fordította magával a Srácot. Lágyan megcsókolta. „Van gumid?” – kérdezte a Srác. „Igen. Még anyu adott egy dobozzal a tábor előtt. Azt mondta, hogy egy ilyen helyen bármi megtörténhet. Jobb felkészültnek lenni” – válaszolta a Fiú. „Van kedved hozzá?” – kérdezte a Srác. „Persze” – felelte a Fiú. - „Csak, ha szeretnéd. Nem kell elsietnünk”. „Szeretném” – mosolygott rá a Srác.  - „Keresd meg a dobozt, addig én előkészülök a fürdőszobában”. Ezután felpattant és a fürdőszobába sietett.

A Fiú megfordult és az éjjeli szekrény fiókjából elővette a dobozt. Kinyitotta és kivett belőle egyet. Elővette a használati útmutatót és gyorsan beleolvasott. Közben hallotta, hogy a Srác megnyitja a vizet a zuhanyzáshoz. Miután magába szívta a helyes használat tudását, izgatottan várt. Azon gondolkozott, hogy most eljött a pillanat, hogy elveszítsen a szüzességét. Sokat fantáziált már erről, a neten szerzett információkat a szexszel kapcsolatban. Gondolataiból a fürdőszoba ajtó nyílása ébresztette fel. Nézte, ahogy a Srác besétál a szobájába és befekszik mellé az ágyba. A Srác odabújt hozzá és megcsókolta őt. „Én is rendbe szedném magam.” – mondta a Fiú és eltávozott a fürdőszobába.

A Srác is izgult. Ő is arra gondolt, hogy ez most egy történelmi pillanat lesz a számára. Elveszti a szüzességét és átéli a szex gyönyörű pillanatait. Remélte, hogy jól előkészült és nem lesz baleset az együttlét alatt. Izgult, hogy esetleg fájni fog, de tudta, hogy a Fiú gyengéd lesz vele. A Fiú visszatért a fürdőszobából egy testápolóval a kezében. Letette az asztalra, majd visszabújt az ágyba. Megcsókolta a Srácot. Kezével megmarkolta a fenekét és magához húzta.

Miután visszajöttek a boltból, a vásárolt dolgokat a konyhába vitték. Amit kellett a hűtőbe tették, az ebédhez valókat pedig a konyhapultra. A Fiú anyja hajnalban jött haza, még aludt. Gondolták meglepik egy ebéddel, mire felkel. A Srác jól mozgott a konyhában, az évek során megtanult főzni. A háztartás nagy részét ő vezette a házukban. Mosott, főzött, takarított, bevásárolt. A takarításban és a bevásárlásban a húga is sokat segített. A Fiú felkockázta a hagymát és a bacon szalonnát, addig a Srác megpucolta a gombát és apró szeletekre vágta fel. Időközben feltették a vizet forrni, hogy a tészta megpuhuljon, mire a milánóihoz a szósz elkészül. A Fiú kinyitotta a sűrített paradicsom konzervét és az ujjával bele belenyúlt. Az ujján lévő szószt a Srác orrára kente. A Srác elnevette magát és az orrán lévő szószból letörölt egy kicsit és rákente a Fiú szájára. Együtt nevettek, majd csókolózni kezdtek. Az ajtónyílás zöreje rántotta vissza őket a valóságba. Szétrebbentek, mikor Anya a konyhába ért. „Hát, ti mit csináltok?” – kérdezte fáradt hangon. „Ebédet főzünk” – válaszolta kicsit megszeppenve a Fiú. – „Feküdj vissza nyugodtan. Szólunk, ha jöhetsz ebédelni.” „Értettem, uram!” – válaszolta Anya és a jobb kezét a homlokához emelte, mint ahogy a katonák szokták. Fura érzés kerítette hatalmába, hogy mit is látott igazán a konyhában. Elhessegette magától a gondolatokat és visszafeküdt az ágyába.

Ebéd után hármasban társasoztak. Előkerült a rég nem használt Gazdálkodj okosan. A Srác hatos dobott. A kék színű bábujával előrehaladt a játékmezőn. Egy szerencsekártya mezőre lépett. Húzott egy kártyát és hangosan felolvasta. „ A Lottó nyereménysorsoláson Családi házat nyertél. Ha van már lakásod, a ház helyett 30 000, - Ft-ot kapsz a Takarékpénztártól.” Mivel még nem volt háza, így azt választotta. Dobott még egyet és egy lakásfelszereléseket kínáló mezőre került. „Amíg bevásárolsz, addig elmegyek pisilni” – vágta közbe a Fiú és felállt az asztaltól. A Srác elgondolkozott, hogy mit is vegyen. „Örülök, hogy összebarátkoztatok a fiammal” – szólalt meg Anya. – „Jó hatással vagy rá. Régebben két lóval sem tudtam volna bevonszolni őt a konyhába” – nevette el magát. „Örülök, hogy itt lehetek. Nagyon jóban lettünk a Fiúval. Eddig nem nagyon voltak barátaim, de vele nagyon jól érzem magam” – válaszolta a Srác zavartan. Hirtelen nem tudta, hogy mit is mondjon. „Bármikor szívesen látunk” – vetette fel Anya. „Köszönöm” – válaszolt illedelmesen a Fiú. Anya még pár kérdést tett fel a Srácnak, hogy jobban megismerje, ő pedig szívesen válaszolt neki. Örült, hogy a Fiú anyja ennyire kedves és érdeklődő.

Este a Fiú kikísérte a Srácot a buszmegállóhoz. Anya közben összepakolt. Összegyűjtötte a szemetet és kivitte a kertben lévő kukába. Holnap jönnek a szemétért. Ha haza jön a Fiú, megkéri, hogy húzza ki a kukát a kapu elé. A konyhában és a WC-ben lévő szemetes kosárral már végzett. Már csak a Fiú és az ő szobájában lévő szemetet kellett összeszednie. Bement a fia szobájába, az íróasztalánál lévő szemeteshez ment. Lehajolt, kiszedte a szemeteszsákot és elindult kifelé. Hirtelen megtorpant és elgondolkodva nézett maga elé. Kinyitotta a zsákot és látta, hogy a sok használt papír zsebkendő mellett egy használt óvszer is fekszik. Lerogyott a fia íróasztalánál lévő székre. Kezéből kicsúszott a szemeteszsák. Gondolatai fel-alá rohangáltak a fejében. Kezdte megérteni, mit is látott ma délelőtt a konyhában.

344. A táborban 4.

Az előző részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész.

Leterítették a pokrócot és hanyatt feküdtek egymás mellett. Vacsora után jöttek ki a parkba megnézni az augusztusi csillaghullást. Ide járt a Fiú az édesanyjával gyerekkorában. Tiszta volt az égbolt, jól látszottak a csillagok. A szél lágyan járta be a környéket. 

A park felé sétálva a Fiú elmesélte, hogy anyukájával minden évben eljöttek ide megnézni ezt az eseményt. Ilyenkor, ha tiszta az égbolt, jól lehet látni a csillagok hullását. Elmesélte, hogy a leghíresebb a Perseidák meteorraj. Amikor a Föld légkörébe érnek, hullócsillaggá válnak. „Az angolok Szent Lőrinc könnyeinek hívják őket” – magyarázta a Fiú lelkesen. „Miért?” – érdeklődött a Srác. „A 200-as években volt egy Lőrinc nevű pap, aki a sokat segített a szegényeken és a rászorulókon. Augusztus 10-én mártír halált halt. Az ő emlékére nevezik így.” – mesélte a Fiú. „Lőrinc belepisilt a dinnyébe! Ez a mondás vajon hozzá köthető?” – kérdezte a Srác. „Igen! – válaszolt a Fiú – "A magyar hagyományok szerint Szent Lőrinc napja után a dinnye már vizes.” „Hogy te miket tudsz!” – csodálkozott el a Srác és egy széles mosolyt villantott a Fiúra. „Érdekel a csillagászat. – mosolygott vissza a Fiú – Meg most már te is” – kacsintott rá a Srácra.

Ahogy ott feküdtek a félig kivilágított parkban, látták, hogy több szerelmes pár is kijött. Gyönyörű látvány volt, ahogy a percenként 1-2 meteor átzúgott az égen. Minden hullásnál lendültek a kezek az ég felé, hallani lehetett a sugdolózásokat. Némely pár összebújva csókolózott. Ők ezt nem merték megtenni. A Fiú bátortalanul hozzáérintette a kezét a Srác kezéhez. "Abból nem lehet baj, ha összeér a kezünk" - gondolta magában. A Srác nem húzta el a kezét. Alig láthatóan az ujjai külső részével megsimogatta a Fiú kézfejét. Hagyták, hogy ujjaik kicsit összefonódjanak.

Miután vége lett, vissza sétáltak a házba. A Srác örömteli arccal köszönte meg az élményt. Szabadkozott, hogy ő nem sokat tud a csillagokról, meg a meteorokról. Próbálta menteni a helyzetet, hogy a Hailey üstökösről már hallott. „Én se tudok mindent. Csak többet, mint az átlag. Emiatt ne érezd magad rosszul. Biztos neked is van olyan, ami érdekel, és sokat tudsz róla.” – mondta a Fiú. „Igen. Engem a filmek és a színészek érdekelnek. Imádok otthon filmet nézni egyedül vagy a családdal. Szeretem magam beleélni a történetükbe. Szeretek moziba járni, ahol száz ember egyszerre lélegzik, sóhajt, sír és nevet. Jó hallani, ahogy zörögnek a kukoricával és szürcsölik a kólát.” – lelkendezett a Srác. „Akkor egyszer elmehetnénk moziba” – vágta rá a Fiú.  

A Srác aznap náluk aludt. Kettesben voltak. A Fiú édesanyja dolgozni ment. Aznap éjszakás volt a kórházban. Nővérként dolgozott. A Fiúnak nagy ágya volt, kényelmesen elfértek rajta ketten. A Fiú anyukája megágyazott nekik, mielőtt munkába indult. Befeküdtek az ágyba, a Srác odabújt a Fiúhoz. Ő átkarolta őt. „Mesélsz nekem a Hailey üstökösről?” – kérlelte a Srác a Fiút. „Persze. – mosolyodott el a Fiú. „Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a Hailey üstökös 76 évenként tér vissza a Föld közelébe. Egy angol csillagászról kapta a nevét. Ő sosem látta. Régi feljegyzések alapján számította ki, hogy mikor lesz újra a Föld közelében. A csillagászok ezt számon tartották, végül tiszteletből róla nevezték el. Ez az üstökös a Kuiper-övből származik és annak legfényesebb példánya.” – mesélte lelkesen a Fiú. "Mikor volt itt utoljára?" - kérdezte érdeklődve a Srác. "1986-ban. Legközelebb pedig 2061-ben tér vissza." - válaszolta Fiú.

„Majd megnézhetnénk együtt az öregek otthonában" - viccelődött a Srác. "Szeretem, ahogy mesélsz a csillagokról.” - mosolyodott el csillogó szemmel. A Fiú ránézett és visszamosolygott. Lágyan megcsókolta a Srácot. Egyre jobban belemerültek a csókolózásba. Simogatták és cirógatták közben egymást. A Fiú elkezdte a Srác pólóját levenni. Miután sikerült neki, ő is levette a sajátját. Gyorsan levették a többi ruhadarabot is, csak a boxerjeiket hagyták fent. Összebújva csókolóztak tovább. Érezték egymás testének melegét. A Fiú közben simogatta a Srác testét. Az jutott eszébe, hogy eltelt egy hónap a tábor óta. Azóta nem látta Srácot meztelenül, csak ott a zuhanyzóban. Ott csak a csókig jutottak. Összeszedte a bátorságát és a kezével benyúlt a Srác gatyájába. Ujjbegyeivel érezte a Srác fanszőrzetét, majd megérintette ágaskodó férfiasságát. Megsimogatta és lehámozta róla a gatyát. Folytatták csókolózást és a Fiú a kezével szerzett örömet a Srácnak. "Furcsa még is jól eső érzés másét megérinteni és megfogni" - gondolta magában. A Srác halkan nyögött, sóhajtozott és megfeszült a teste mikor elélvezett.

A Fiú az éjjeli szekrényről több zsebkendőt is odaadott a Srácnak. Segített neki letörölgetni a végterméket. Miután végeztek a Srác a Fiú fölé hajolt. Megcsókolta és a Fiú gatyájához hajolt. Puszit lehelt rajta keresztül a férfiasságára, majd lefejtette róla a boxert. Nagyon tetszett neki az elé táruló látvány. Megsimogatta, majd kézbe vette. Ahogy a neten látta, hogyan kell szájjal kielégíteni egy férfit, úgy kezdte el csinálni. Eleinte bátortalan volt, de idővel egyre jobban belejött. Örült, hogy a Fiú férfiassága a szájában volt, izgató volt számára, ahogy a fanszőrzete megcsiklandozta az orra hegyét. A Fiú szintén hangot adott élvezetének, végül a Srác szájába élvezett el.

Összebújva aludtak el.

Folytatása következik...

343. Szimbázás

Ma a munkahelyemen tanultam egy új szót. Ez a szimbázás. Szexuális jelentése van: amikor ráélvezel a másik arcára és a homlokára került örökítő génanyagot (értsd: sperma) szétkened a hüvelykujjaddal. Ugye ez egy utalás az Oroszlánkirály híres jelenetére. Minden nap tanul valami újat az ember. :)

342. Az ártatlanul huncut kék szemeim

A Romeón a legtöbb visszajelzést - írásban és lábnyomban egyaránt - a szemeimmel kapcsolatban kapok. Megkapom, hogy milyen szép, mennyire megbabonázza az embert és szeretnének elveszni mélységében. :)

Amikor általános iskolával voltunk egy táborban télen Szlovákiában, ott is előtérbe került a szemem. Egyik nap olyan hóvihar volt, hogy nem tudtunk kimenni a szállásól. A tanároknak le kellett minket foglalni és kitaláltak mindenféle hülye játékot. A végén már ott tartottunk, hogy szemszépség versenyt rendeztek. Felsorakoztattak minket, lányokat és fiúkat külön külön és a fiúkat a női tanárok, a lányokat a férfi tanárok pontozták. A végeredmény az lett, hogy a fiúknál én nyertem. Jó érzés volt 13 éves nyerni valamiben, mert elég kis szerencsétlen voltam abban az időszakban :)

Ma nézelődtem a neten és az imdb-n láttam, hogy ma van Amanda Peet születésnapja. Erről eszembe jutott, hogy az első munkahelyemen volt egy kolléganőm, aki egyszer azt mondta, hogy a szemeimről mindig Amanda Peet jut neki eszébe, mert ugyan olyan szép kék és ugyan olyan ártatlanul huncut szemei vannak, mint nekem.

Szerintetek? (a felső Amanda, az alsó én vagyok)

341. A táborban 3.

Az előző részek: 1. rész, 2. rész.

„A mentőmellényt mindenkinek viselni kell! Anélkül senki nem szállhat be a kenuba” – hívta fel a figyelmet a tábor vezetője. Elmondta, hogy minden kenuban négy ember lesz, ebből az egyik egy tapasztalt evezős. Ő leghátul fog ülni, ő fog kormányozni és instrukciókat adni. Mindenki hallgasson rá, csinálja azt, amit mond. Tíz kilométert fognak evezni, majd kikötnek egy másik táborban, ahol ebéddel fogják őket várni. Ebéd után lesz egy óra szabad foglalkozás, majd gyalog fognak visszatérni a saját táborukba. Végül felsorolták, hogy ki, melyik kenuban lesz. Szerencsére a Fiú és a Srác ugyanoda lett beosztva.

Úgy döntöttek, hogy nem vesznek fel pólót az evezéshez. A pólókat összehajtogatják és arra fognak ülni a kenuban. Mielőtt a mentőmellényt felvették volna, bekenték magukat naptejjel, hogy ne égjenek le a napon. „Bekennéd a hátam?” – kérdezte a Srác a Fiútól és kacsintott egyet kacéran. „Persze” – mosolyodott el a Fiú és elvette a Sráctól a naptejet. „Aztán majd te is az enyémet” – jegyezte meg, miközben a naptejet elsimította a Srác hátán. „Nem hagynám ki” – mosolyodott el a Srác és jóleső érzés öntötte el, ahogy a Fiú hozzáért. Mintha megszűnt volna kettőjük körül a világ. Volt valami érzékiség abban, ahogy ott álltak. „Elég a buzulásból! Haladjunk!” – zökkentette őket vissza a valóságba Morgó. Morgó velük egykorú volt, magas, barna hajú, szálkás testalkatú, szeméből állandóan a gyűlölet sugárzott, soha semmi nem volt megfelelő neki. Ő volt a harmadik, akivel együtt fognak evezni.

A Kormányos a tábor dolgozóihoz tartozott. Húszas évei elején tartott. Magas, izmos volt, hosszú sötétbarna haját copfban hordta, fehér trikója ráfeszült a testére. Elmagyarázta, hogyan is kell evezni. Megmutatta hogyan tartsák a lapátokat, mennyire merítsék bele a vízbe, miként rakják bele a lapátot a folyóba, hogyan húzzák, majd emeljék ki. A magyarázat és a technika bemutatása után, elgyakoroltatta a többiekkel. „Próbáljon meg mindenki egyszerre evezni, felvenni a ritmust és ezt végig tartani” – kérte a Kormányos. Csendben eveztek, alig beszélgettek. Eleinte mindenki a feladatára koncentrált. Egy kis idő elteltével, már tudtak figyelni a folyó mellett elterülő természetre. Volt valami megnyugtató a víz folyásában, az eléjük táruló látványban és a nap simogatásában.

„Olyan lassan eveztetek, hogy a lajhár, kapkodó idegbeteg hozzátok képest” – jegyezte meg epésen Morgó, miután kikötöttek. „Mindenki ügyes volt!” – reflektált a morgásra a Kormányos. „Én biztos, de ez a két csaj béna volt” – célzott Morgó a Srácra és a Fiúra, majd ott hagyta őket.

Az ebédet egy négyszemélyes kerek asztalnál fogyasztották el, az ültetés a kenu felosztás szerint volt. Ott ültek Morgóval és jóízűen ették a bográcsgulyást. A Kormányos még nem ült oda hozzájuk, egy másikkal beszélgetett. „Odaadnád a sót?” – kérte a Fiú a Srácot. A Srác miközben átnyújtotta, fellökte könyökével az innivalót, ami Morgóra ömlött. „Hogy tudsz ennyire béna lenni?” - csattant fel Morgó. „Sajnálom!” – mondta félszegen a Srác. „Szarok a sajnálatodra, te szerencsétlen” – válaszolt dühösen Morgó. „Lehetnél kicsit kedvesebb! Nem direkt volt” – vette a védelmébe a Fiú a Srácot. „Nekem te ne mond meg milyen legyek!” – állt fel Morgó és odalépett a Fiúhoz. „Mi van? Most meg fogsz ütni? – kérdezte a Fiú miközben felpattant a székéből. „Mi folyik itt?” – lépett az asztalukhoz a Kormányos. „Semmi!” – vágta oda Morgó és idegesen elsétált.

Sétálva mentek vissza a táborukba az erdőn keresztül. Lemaradva a többiektől kettesben sétáltak. „Köszönöm, hogy kiálltál mellettem!” – fejezte ki a háláját a Srác. „Igazán nincs mit, nyuszkó! Utálom, amikor valaki ennyire kötekedő és erőszakos. Apámra emlékeztet” – jegyezte meg a Fiú. „Én kis hősöm!” – simogatta meg a hátát a Srác. „Tudtam, hogy buzik vagytok!” - lépett elő egy fa mögül Morgó és hátulról fellökte a Srácot. Annyira váratlanul történt az egész, hogy a Fiú nem tudott védekezni, amikor gyomron találta őt. Fájdalmában térdre rogyott, összegörnyedten mindkét kezével a hasát fogta. „Undorítóak vagytok!” – sziszegte Morgó és leköpte a Fiút. Ezután elfutott a többiek után. Senki sem látta mi történt, senki nem sietett a segítségükre. A Srác felállt, odasietett a Fiúhoz és segített neki felállni. „Jól vagy?” – kérdezte kétségbeesetten. „Túlélem” – válaszolta fájdalmas arccal. A Srác elővett egy zsebkendőt és letörölte Morgó nyálát a Fiú arcáról. Szorosan megölelték egymást. Fájdalmukban csak magukra számíthattak.

Másnap délelőtt véget ért a tábor. Elsők között rakták fel a buszra a táskájukat. Míg a többiek is bepakoltak, elvonultak a fák közé, egy eldugott helyre. Megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot telefonon és amint lehet, újra találkoznak. Mindketten a fővárosban laknak, nem lesz nehéz összehozni. Átölelték egymást szorosan, mintha örökre szólna ez az elválás. Emlékezetükbe vésték egymás illatát, tapintását, érintését. „Ülsz mellém a buszon?” – kérdezte mosolyogva a Srác. „Nem engedném, hogy mással ülj! – mosolygott vissza a Fiú, majd gyengéden megcsókolta.

Folytatása következik…

340. Találkozás

Mikor elkezdtem írni a blogot, nem nagyon voltak a bejegyzéseimhez hozzászólások. Aztán idővel elkezdtek szaporodni a megjegyzések. Feltűnt, hogy van egy valaki, aki többször is kifejtette a véleményét. Kíváncsi természetemnek köszönhetően, megpróbáltam kideríteni, hogy ki is ő. Rákattintva a nicknevére nem jött ki semmilyen információ. Idővel próbálkoztam azzal, hogy rákerestem a Google keresőben és kidobott egy honlapot. Belenéztem a honlapba, volt is kint kép a srácról. De nem tudtam, hogy tényleg ő az.

Egyszer a romeót bújtam és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ott is rákeresnék. Kidobott egy találatot. A fényképeken ugyan az a srác nézett vissza rám, mint amit a múltkor találtam. Összeszedtem a bátorságom és írtam neki egy levelet. Leírtam, hogy ki vagyok, hogy van egy blogom és remélem, hogy ő az, aki már többször is kommentelt nálam. Visszaírt, hogy igen, ő az. Ezután elkezdtünk levelezgetni. Ez kb. 2012. januárjában volt. A levelezésből végül átváltottunk az MSN használatára, majd idővel a Skypre-ra. Órákat tudtunk dumálni mindenféléről. Idővel bejelöltük egymást Facebookon is.

Közel 3 évnek kellett eltelnie, hogy összejöjjön az első találkozó. 2014. december 30-án délelőtt találkoztunk. Láttuk már egymást fényképeken, olvastuk már egymás gondolatait csevegőprogramokban. Most jött el a pillanat, hogy ezt személyesen is folytassuk. Ő egyébként nem más, mint Süniboy. Ő segít nekem a blogom technikai megoldásaiban és sok bejegyzés megszületésében segítségemre volt.

Vidékről jött fel Pestre, kimentem elé a keletibe. Vonattársaságunk hozta a tőle megszokott szolgáltatást, 10 percet késett a vonat. Bár ez még elhanyagolható, mert volt olyan vonat, ami Münchenből jött és már 130 perces késésnél tartott. Hamar megtaláltuk egymást abban a nagy embertömegben. Eleinte kicsit érződött, hogy zavarban vagyunk, de elég gyorsan feloldódtunk a nagy hideg ellenére. 

A keletitől elsétáltunk a Hősök terére, majd elmentünk az Állatkert mellett egészen a régi Vidámpark bejáratáig. Ezután buszra szálltunk és átjöttünk hozzám. Lassan kiengedtünk, mert nagyjából szétfagytunk. Rendeltünk egy pizzát és közben folyamatosan beszélgettünk. Mindenféle témát érintettünk. Beszéltünk magánéleti dolgokról, munkáról, blogokról, blogerekről, melegekről, ismerkedési tapasztalatokról és még a politika is szóba került. Végül ismét sétálásra adtuk a fejünket és megmutattam neki a környéket, ahol lakom.

Végezetül ismét buszra szálltunk és visszakísértem őt a keletibe. Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a találkozót. Eddig is tudtam, hogy egy kedves, aranyos és értékes srác, de ez most még jobban megerősödött bennem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk. Addig is tartjuk a kapcsolatot! :)