A zene az meghatározza az emberek életét, benne van a mindennapi életünkben. Mindenki hallgatja valamilyen formában: ébredéskor az ébresztő mellé bekapcsol a rádió, munkába vagy suliba menet mp3 lejátszón hallgatjuk, itthoni tevékenységek vagy munkahelyünkön is háttérben szólhat a zene, mikor barátainkkal beülünk valahova, ott is a háttérben felfedezhető, bevásárlóközpontokban is.
Az embereknek vannak kedvenceik. Ezeknek az előadóknak megvesszük (vannak, akik letöltik - pénztárcakímélő megoldás) a CD-jüket, zenei DVD-jüket, esetleg elmegyünk a koncertjükre, elénekeljük a dalaikat zuhany alatt vagy karaoke bárokban.
Meghatározó, hogy milyen zenét szeretünk. Hozhatjuk magunkkal otthonról, vagyis hogy apu/anyu/idősebb testvér mit hallgat, felvehetjük "útközben is" mondjuk baráti társaság által. vagy hallva a zenei csatornákon elnyeri tetszésünket.
Nálam gyerekkorban anyu kedvencei szóltak: Demjén, Cserháti, Queen, R-Go, Hungária. Az első hármat imádom, a mai napig, a másik kettőtől kirázz a hideg. Ezek mellé gyerekként megkaptam még Halász Juditot, a 100 Folk Celsiust és Levente Péteréket. Örülök, hogy ezeken a mesés gyermek dalokon nőhettem fel, ezekben még volt érték. Baráti társaság által ragadt rám Madonna és Bon Jovi, közben azért magam is szedtem össze pár előadott, akik tovább színesítették zenei ízlésvilágomat.
Szerencsére elég sok koncertre sikerült eljutnom, de sajnos még tervbe van véve pár.
Akikén voltam:
Demjén, Cserháti, Charlie, Republic, Bikini, Takáts Tamás Cher, Madonna, Bon Jovi (kétszer is, miatta utaztam a németekhez, mert a mocsok disznó nem jött ide), Robbie Williams, Klyie Minouge és jó pár előadó a különböző fesztiváloknak köszönhetően.
Akikére szeretnék még eljutani:
U2, Lady Gaga és Queen. Tudom, hogy Queent nehéz lesz összehozni eredeti felállásban, de ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése