15. 500 Days of Summer

A film címe magyarul 500 nap nyár. Még tavaly nyár elején láttam  ezt a filmet. Több helyen olvastam, hogy nagyon jó és érdemes megnézni, így fogtam magam és letöltöttem. Olvastam, hogy miről szól, a két főszereplőt csípem, meglepő módon inkább Zooey Deschanelt, mert egyszerűen megfog a bájával, a nézésével.

Szóval leültem és megnéztem. A film arról szól, hogy egy fiú és egy lány 500 napig vannak együtt. Úgy kezdődik, hogy a srác elmeséli a barátainak, hogy milyen is volt a lánnyal, ugrálunk az időben, mindig kiírják melyik napon járunk és a főszereplővel együtt probálunk rájönni, miért is szakított vele a lány.

Fájdalmasan őszinte és valódi a film. Nem a szokásos romkomot kapjuk meg, hanem a valós, szívbemarkoló őszinteséget. Először csak barátok, majd átlépik azt a bizonyos határt. A fiú részéről ez a mindent elsöprő észvesztő szerelem, a lány számára ez nem ugyan az. Jól érzi magát a sráccal, szereti is, de a végén mégis szakít vele. A srác probál rájönni, hogy ez miért történt, majd a végén megkapjuk a álaszt. Nem rontott el ő semmit, egyszerűen a lán nem érezte azt mellette reggel felkelve, hogy vele szeretné leélni az egész életét.

Iszonyat jól van ábárzolva, ahogy a srác beleszeret a lányba, először feszeng, majd kinyílik és madarat lehet vele fogtni. Boldog, táncol az utcán. Majd ahogy gyűlekeznek az esőfelhők, úgy romlik a hangulata. Miután a lány megmondja, hogy maradjanak csak barátok, fájdalmas volt látni a srácot min megy keresztül, mert mintha ezzel újra éltem volna én is az érzést. Ahogy fekszik napokon keresztül az ágyban, nem eszik, zombiként sétál az utcán, meredten nézz előre a semmiben a munkahelyén, nha az se tudja hol van, ha hozzászólnak vagy közömbösen válaszol vagy beleköt a másikba, szurkálódik.

Az embernek ilyenkor olyan szív és lelki fájdalma van, hogy kihat az egész testére, érzi minden porcikájában. Legszívesebben kirohanna világból, felrohanna egy hegy tetejére és kiüvöltené magából a fájdalmat, ütne valakit, amíg az illető nem érzi ugyan azt az elviselhetetlen szőrnyűséget.

Bevallom férfiasan sírtam, amikor először megnéztem és ennél a filmnél értettem meg, hogy én hiába érzem, hogy a másikkal szeretném leélni az életem, ha a másik nem érzi ugyan ezt. És én ezzel nem rontottam el semmit, sajnos ez a szív törvénye.