242. Egy különös szerelem története

Még júniusban írtam egy bejegyzést a Könyvmolyképző kiadóval kapcsolatban, hogy elindítottak egy meleg témájú könyvek kiadását Szivárvány kör néven. Az első könyv ami megjelent az Ethan és Carter. Az írója Ryan Loveless. A múlt héten megvettem a könyvet és nagy érdeklődéssel kezdtem el olvasni.

A könyv két meleg srác kapcsolatáról szól. Carter Tourette szindrómában szenved, visszahúzódó srác, aki nem szeret emberek között lenni, mert fél, hogy kigúnyolják. Los Angelesből egy amerikai kisvárosba költözik, ahol összeismerkedik a szomszédjával, Ethannel és annak kedves családjával. Ethan egy "baleset" következtében traumás agysérülést szenvedett még 18 éves korában, aminek következtében kicsit visszamaradott lett. Az ő kettejük barátságáról, majd szerelméről, mindennapjaikról szól a könyv.

Bevallom vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nézzük először a pozitívumokat.

A könyv nagyon jól mutatja be mind a két betegséget. A könyv olvasása közben kicsit utána olvastam ezeknek és jól ábrázolja ezek jelenségeit, hátrányait, a beteg érzéseit ezzel kapcsolatban és hogy milyen reakciók vannak ezekre a való életben. A filmekből eddig azt hittem, hogy a Tourette szindróma az olyan, hogy az illető önkéntelenül káromkodik, mindenféle helyzetben, eléggé választékosan. Az utána nézésnek és a könyvnek köszönhetően kiderült, hogy ez csak egy tünete ennek a betegségnek. Sokkal inkább jellemző a végtagok és arcizmok önkéntelen rángása, különös hangok kiadása. A traumás agysérülésnél az illető megreked egy "gyermeki" érzelmi és gondolkodási szinten. Jobban oda kell figyelni rá, sokkal több odafigyelésre szorul. Elfelejt dolgokat, így a szülők a házat ellepik kis cetlikkel, amikből mindig tud puskázni, mint hogyan kell csinálnia. Ilyen például, hogy hogyan zuhanyozzunk.

A másik pozitívum, hogy a könyv egy olyan világot mutat be, ahol a homoszexualitás és az azonos neműek közötti szerelem teljesen elfogadott és hétköznapi. A kisvárosban a család, a barátok, a kollégák, mind elfogadóak és nem zavarja őket, hogy a két srác kimutatja egymás iránti érzelmüket egy kézfogással, egy csókkal vagy egy öleléssel. Egy ilyen világban kellene élnünk.

Emellett azért a könyve bemutatja a mássággal járó előítéletességet, az ezzel járó reakciókat, de ezt a fiúk betegségén keresztül mutatja be.

Most jöjjenek a negatívumok. Engem zavart, hogy az írónő stílusa, fogalmazása nem egy érett íróra jellemző. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lelkes kamasz írta volna a könyvet, akinek még nem forrt ki a tehetsége ezzel kapcsolatban. Nem olvastam még tőle másik könyvet, gondolkoztam azon, hogy lehet azért írt ilyen stílusba, hogy ezzel is érzékeltesse a betegségeket. Ezt nem tudom, ez nem derült ki, pedig próbáltam utána olvasni, de szinte semmi információt nem találtam az írónővel kapcsolatban.

A másik, hogy mindenki túl idillikus, túl negédes, túl pozitív figura a könyvben. Számomra kicsit életképtelen ez a helyzet. Egyetlen egy figura volt, akivel szerintem azonosulni lehet és az Ethan öccse, aki kamasz és jellemfigurájában hordozza a kamaszokra jellemző vonásokat. A többiek mind olyanok, mintha valami Hallmark romantikus filmből vagy valami nyálas képeslapról jöttek volna. Lehetett volna, egy-két negatívabb figura, vagy érzés is a szereplőkben.

Utolsó negatívumként a szexet hoznám fel. A könyv második fele tele van szexjelenettel, amit többször is oldalakon keresztül taglal az írónő, eléggé részletesen. Nincs bajom ennek az ábrázolásával, ha olyan jellegű könyvet olvasok, de ez a könyv nem úgy indult, nem úgy haladt előre, hogy ennek az ábrázolása ilyen mértéket kívánt volna meg. Számomra sokkal inkább erotikusabb lett volna, ha pár mondatban leírja, érzékelteti, hogy, hogyan lesznek egymáséi főhőseink. Jó lett volna, inkább ezt az olvasó fantáziájára bízni, mi is történik.

Összességében azért nem volt rossz a könyv. Jó volt a témája, könnyen és gyorsan lehetett olvasni. Romantikus lányregényhez szokottaknak ajánlott :)