Eltelt egy hónap a szakítás óta. Visszaregeltem magam a kék iwiwként aposztrofált ismerkedő oldalra. Nem kapkodom el a dolgot, úgy érzem még idő kell, hogy bármi legyen, de az esélyt megadom.
Nem igazán volt/van kedvem újra kezdeni az ismerkedést. Újra a sok hülye levelezés, nem normális állatokkal való beszélgetés, találkozás egyszavas srácokkal, akiknek fogalmuk nincs az életről, csak élnek az álomvilágukban.
Nehéz a meleg világ tengeréből kihalászni egy gyöngyszemet.
Ha valaki tényleg komolyat keres és komolyan is gondolja ezt a kapcsolatosdi dolgot, akkor szerintem nem lehet akadály az, hogy ha a másikhoz át akarsz menni, akkor többet kelljen utazni 20 percnél. Nem mindenki lakik a belvárosban, léteznek emberek, akik a külvárosokban laknak, ők is ugyan olyan emberek.
Ismerkedési levelezésnél vagy msn-n való beszélgetésnél a második kérdés ne az legyen, hogy mekkora a farkam. Szerintem így ellentmondásba kerül a komoly kapcsolat keresésének kijelentése.
Miért befolyásolja az ismerkedést az, ha az ember nem borotválja magát teljesen csupaszra? Vagy esetleg, ha nincs tisztában a mostani divatos számítógépes játékokkal? Vagy, hogy nem akarok az első"randin" lakásra menni?
Komolyan elborzaszt ez az egész. Felfordul tőle a gyomrom, a hideg kiráz, hogy újra kell ezt kezdenem. Remélhetőleg nem sokáig kell ezt csinálni és sikerül, normális időn belül egy gyöngyszemet felhoznom a felszínre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése