Tavaly nagyon jó volt a bécsi adventi vásár, így idén is elmentünk. Eredetileg úgy volt, hogy Tökfejjel megyünk, de mivel szakítottunk, így a legjobb barátnőm ugrott be a helyére.
Mivel elég hideg időt mondtak, kb 3 fokot, így vettem egy jégeralsót. Fehér, kicsit buggyos, de a fenekemet egész jól kiemeli. És nagyon jó szolgálatot tett, nem fáztam alul.
A program úgy volt, hogy reggel 6-kor indultunk busszal a Déliből. Első állomás a bécsi csokigyár volt. Elvileg volt a csoportnak időpontja. Megérkeztünk, azt mondták először egy csoki boltba lehet bemenni, ahol csoki különlegességet lehet megnézni, majd bevisznek minket a csokigyárba, ahol megmutatnak régi csoki gyártó gépeket, meg megnézhetünk egy gyártó sort, ahol most kezdték el gyártani a húsvéti nyuszikat. majd megnézünk egy 20 perces kis videót a csoki készítés rejtelmeiről. Irdatlan mennyiségű ember volt ott és az osztrákok úgy döntöttek, hogy nem törődnek az időpontok foglalásával, mindenki álljon sorba és várja ki a sorát. Majd egy órát álltunk sorba, mire bejutottunk a csokiboltba. Azt gondoltuk, hogy különleges csokikat fogunk látni mindenféle mennyiségben, lehet majd kóstolgatni és, ami ízlik, abból majd veszünk, mert eléggé olcsó árakat ígértek.
Csalódás volt ennek az egész csokigyárnak a kinézete is, mert olyan házak voltak ott, mint ha a Hortobágyon lettünk volna. Nem így képzeltem el egy ilyen turistalátványosságot. Mikor bejutottunk elénk tárult egy irdatlan mennyiségű csoki. Az árak tényleg olcsók voltak, viszont a sok kóstolás után rá kellett jönnünk, hogy nagyon szar a csokik minősége. Így nem vettünk semmit. A csokigyárba ezek után még 2 órát kellett volna várnunk, amit végül nem vállaltunk be, hiszen rohadt hideg volt ott ácsorogni és hát sietni kellett, hiszen meg volt az időpont a következő programhoz, ami schrönbunni kastély látogatása volt. Csalódás volt ez a csokigyár, nem érdemes oda menni.
Mivel már tavaly voltunk a kastélyban, így oda nem mentünk be. Elbóklásztunk a kastély kertjében, körbenéztünk a kastély előtti adventi vásárban, ittunk egy forrócsokit, ettünk spirálburgonyát és csináltunk pár fényképet. A vásáron találkoztunk két meleg fiúval, akikkel felváltva kértük meg egymást, hogy csináljanak rólunk képeket, mi meg róluk. Nagyon kedvesek voltak és közvetlenek, a vásárban többször is összefutottunk és mindig odaköszöntünk és mosolyogtunk egymásnak. Felmerült bennem, hogy jó lenne velük kicsit csevegni, de mire összeszedtem a bátorságom, hogy odamenjek hozzájuk, már indulniuk kellett, mi meg még maradtunk.
A kastély után elvittek minket a belvárosba. Végig sétáltunk a Mariahilferstrasse-n. Hömpölygött a tömeg, nagyon sok bolt volt. Kicsit olyan érzésem volt, mint itthon a Váci utcában lennénk. Csak az utca szélesebb volt, jóval több bolt képviseltette magát. Az utca végén eljutottunk abba az adventi vásárba, ahol tavaly voltunk. Nagyon szép volt, sok ember nézelődött, szóltak a karácsonyi zenék, mindenféle étel illata szállt a levegőben. Ettünk egy bécsi hot dogot, ami ismételten nagyon finom volt, vettünk újabb spirálburgonyát, ittunk Jack Daniels puncsot, vettünk néhány csecsebecsét, majd visszasétáltunk.
Elfáradtunk a végére. A visszafele út utolsó órájában, már nagyon nyűgösek voltunk,alig vártuk, hogy haza érjünk. Este 11-kor hullafáradtan estem be az ágyba. Úgy gondolom, hogy jövőre ezt nem vállalom be még egyszer. De soha ne mondd, hogy soha... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése