252. Az életünk és a stressz

Dalarann bejegyzését olvasva, gondoltam szentelek egy nagyobb lélegzetnyit ennek a mai "népbetegségnek".

Pár héttel ezelőtt a munkahelynek köszönhetően részt vettem egy két napos stresszkezelő tréningen. Ahol elég sok mindent megtudtunk erről a betegségről, tüneteiről és "kezelhetőségéről".

Először egy kis háttértörténet. Ezzel a testi reakcióval elsőként nem más, mint Selye János foglalkozott, aki egy magyar származású kanadai belgyógyász és vegyész volt. Munkája és kutatásai során az amerikai hadseregnél végzett kutatásokat, hogy a katonák, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben. Először a stresszről 1936-ban írt a Nature folyóiratban. Könyvet is írt erről "Az életünk és a stressz" címmel, ami eléggé sikeres lett és sokszor idézet. 

Mi is a stressz? Első megállapításként egy olyan orvosi szakkifejezés, ami a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát, reagálását jelenti. Manapság már inkább a stressz egy folyamatos feszültséget jelent, amire a minket ért hatásokra, reagál a szervezetünk. Hosszútávon ez az állapot egészségkárosodáshoz vezethet.

A stressz általában negatív jelleggel hat az emberekre. Olyan környezetben alakul ez ki, ahol hosszasan töltünk el időt. Ilyen lehet az iskola, a munkahely, a család vagy a baráti kör. Ha az ember folyamatos nyomásnak van kitéve, elvárásokat támasztanak elé vagy az illetőben ott van a bizonytalanság és ebből fakadóan a megfelelési vágy, ez mind okozhat stresszt az illetőnek. 

Hathat a stressz pozitívan az emberekre, mondjuk munkában egy cél elérése és annak jutalmazása végett. Vagy mondjuk a sportolóknál ettől jobb lesz a teljesítményük.

Sajnos a mindennapi életben az embereknél inkább a negatív hatás alakulhat ki. Ennek a tünetei, általában megegyeznek valamilyen általános betegséggel, de hiába kezeljük, csak nem akar elmúlni, hanem tartósan fennáll.

Elsődleges tünetei lehetnek a fáradékonyság, az aluszékonyság vagy az kialvatlanság, az olyan tünetek, mint ha meg lennénk fázva: fejfájás, torokfájás, folyamatos orrfolyás. Ingerültség, türelmetlenség, koncentrációs képesség csökkenése, levertség,  nagyobb fokozatú izzadság főleg tenyérnél érzékelhető vagy esetleg hónalj szinten. Étvágytalanság vagy kóros evési kényszer is lehet a tünete. Megzavarhatja az emésztési rendszerünket, itt előfordulhat a hasmenés is vagy a székrekedés is. Végtagokban jelentkezhet zsibbadás, szorító érzés a mellkas táján.

Ha hosszabb ideje fent áll a stressz, akkor a fentebb említett tünetek tartósabb ideig fent állhatnak. Ezeken túl megjelenhet az agresszió, a depresszió, a pánikrohamok, emésztési zavarok, hajhullás, túlzott fogyás vagy elhízás, immunrendszer ellenállásának csökkenése, nőknél a menstruáció felborulása, férfiaknál a merevedési zavar. Kialakulhat a láncdohányzás, az alkoholizmus, a túlzott drogok használata vagy valamilyen más szenvedélybetegség, rosszabb esetben rák is kialakulhat.

Mit lehet ez ellen tenni? Igazándiból lehet szedni szorongások ellen mindenféle gyógyszereket, homeopátiás bogyókat, de jó, ha megpróbálunk pozitívabban hozzáállni az élethez.

Először is az a legjobb, ha megszüntetjük azt a forrást, ami a legnagyobb stresszt okozza az életünkben. Próbáljunk meg munka helyet váltani vagy kilépni abból a kapcsolati körből, ami ezt kiváltja.

Mosolyogjunk mindennap! Nevessünk, hisz a nevetésnek gyógyító hatása van!

Legyünk önzőek és szánjunk időt magunkra. Kapcsolódjunk ki. Tegyünk olyat, ami kikapcsol pár órára, ellazít, ami megnyugtat. Olvassunk el egy újságot, egy könyvet, hallgassunk zenét. Aludjuk ki magunkat.  Hódoljunk a hobbinknak (fessünk, fényképezzünk, stb.) Akár a takarítás is lehet egy kikapcsolódás.

Mozogjunk rendszeresen. Menjünk el futni, kerékpározni, úszni, esetleg más sport vagy akár sétáljunk egy nagyot. Jógázzunk. Kiránduljunk, utazzunk el, töltsünk minél több időt a szabadban, napfényen.

Menjünk el moziba, színházba, koncertre, múzeumba. Akár egyedül, akár társaságban.

Figyeljünk oda az étkezésünkre. Együnk minél több zöldséget, gyümölcsöt, szedjünk vitamint.

Tanuljunk meg nemet mondani. És merjünk is nemet mondani. Meg kell találni az igenek és a nemek közötti egyensúlyt. Amikor már úgy érezzük, hogy valamivel már túl vállalnánk magunkat, akkor mondjunk rá nemet. Ne csak egyszerűen lökjük oda a nemet, hanem ne féljünk elmondani, hogy miért mondunk nemet. Jó alternatíva, hogy ha esetleg felajánljuk, hogy máskor szívesen megcsináljuk, de most nincs rá időnk, mert esetleg programunk van.

Rendszeres szexuális élet is pozitív energiával tölti el az embert. Romantikázzunk a párunkkal.

Töltsünk megfelelő időt magunkkal és társaságban. A társaságban való részvétel fokozza az ember életkedvét. Tegyünk a magány ellen, tegyünk olyasmit, amit közösségben lehet csinálni és örömet okoz. Végezetül ezzel kapcsolatban megosztok egy történetet:

 "Az Avenida Atlánticán állt a járdán, kezében egy hegedűvel és egy kézzel írt táblával: "Énekeljünk együtt".

Egyedül kezdett el játszani. Aztán jött egy részeg, majd egy másik öregasszony, és bekapcsolódtak az éneklésbe. Nem sokkal később már egy kis tömeg gyűlt össze, hogy együtt énekeljen, egy másik kisebb tömeg pedig a közönséget alkotta, és minden szám után lelkesen tapsoltunk.

- Miért csinálja ezt? - kérdeztem meg két dal között.

- Hogy ne legyek egyedül - felelte. - Nagyon magányosan élek, akárcsak a többi idős ember."

Paulo Coelho: Mint az áradó folyó (részlet)

 Forrás: Wikipédia, tréning anyag.