340. Találkozás

Mikor elkezdtem írni a blogot, nem nagyon voltak a bejegyzéseimhez hozzászólások. Aztán idővel elkezdtek szaporodni a megjegyzések. Feltűnt, hogy van egy valaki, aki többször is kifejtette a véleményét. Kíváncsi természetemnek köszönhetően, megpróbáltam kideríteni, hogy ki is ő. Rákattintva a nicknevére nem jött ki semmilyen információ. Idővel próbálkoztam azzal, hogy rákerestem a Google keresőben és kidobott egy honlapot. Belenéztem a honlapba, volt is kint kép a srácról. De nem tudtam, hogy tényleg ő az.

Egyszer a romeót bújtam és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ott is rákeresnék. Kidobott egy találatot. A fényképeken ugyan az a srác nézett vissza rám, mint amit a múltkor találtam. Összeszedtem a bátorságom és írtam neki egy levelet. Leírtam, hogy ki vagyok, hogy van egy blogom és remélem, hogy ő az, aki már többször is kommentelt nálam. Visszaírt, hogy igen, ő az. Ezután elkezdtünk levelezgetni. Ez kb. 2012. januárjában volt. A levelezésből végül átváltottunk az MSN használatára, majd idővel a Skypre-ra. Órákat tudtunk dumálni mindenféléről. Idővel bejelöltük egymást Facebookon is.

Közel 3 évnek kellett eltelnie, hogy összejöjjön az első találkozó. 2014. december 30-án délelőtt találkoztunk. Láttuk már egymást fényképeken, olvastuk már egymás gondolatait csevegőprogramokban. Most jött el a pillanat, hogy ezt személyesen is folytassuk. Ő egyébként nem más, mint Süniboy. Ő segít nekem a blogom technikai megoldásaiban és sok bejegyzés megszületésében segítségemre volt.

Vidékről jött fel Pestre, kimentem elé a keletibe. Vonattársaságunk hozta a tőle megszokott szolgáltatást, 10 percet késett a vonat. Bár ez még elhanyagolható, mert volt olyan vonat, ami Münchenből jött és már 130 perces késésnél tartott. Hamar megtaláltuk egymást abban a nagy embertömegben. Eleinte kicsit érződött, hogy zavarban vagyunk, de elég gyorsan feloldódtunk a nagy hideg ellenére. 

A keletitől elsétáltunk a Hősök terére, majd elmentünk az Állatkert mellett egészen a régi Vidámpark bejáratáig. Ezután buszra szálltunk és átjöttünk hozzám. Lassan kiengedtünk, mert nagyjából szétfagytunk. Rendeltünk egy pizzát és közben folyamatosan beszélgettünk. Mindenféle témát érintettünk. Beszéltünk magánéleti dolgokról, munkáról, blogokról, blogerekről, melegekről, ismerkedési tapasztalatokról és még a politika is szóba került. Végül ismét sétálásra adtuk a fejünket és megmutattam neki a környéket, ahol lakom.

Végezetül ismét buszra szálltunk és visszakísértem őt a keletibe. Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a találkozót. Eddig is tudtam, hogy egy kedves, aranyos és értékes srác, de ez most még jobban megerősödött bennem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk. Addig is tartjuk a kapcsolatot! :)