341. A táborban 3.

Az előző részek: 1. rész, 2. rész.

„A mentőmellényt mindenkinek viselni kell! Anélkül senki nem szállhat be a kenuba” – hívta fel a figyelmet a tábor vezetője. Elmondta, hogy minden kenuban négy ember lesz, ebből az egyik egy tapasztalt evezős. Ő leghátul fog ülni, ő fog kormányozni és instrukciókat adni. Mindenki hallgasson rá, csinálja azt, amit mond. Tíz kilométert fognak evezni, majd kikötnek egy másik táborban, ahol ebéddel fogják őket várni. Ebéd után lesz egy óra szabad foglalkozás, majd gyalog fognak visszatérni a saját táborukba. Végül felsorolták, hogy ki, melyik kenuban lesz. Szerencsére a Fiú és a Srác ugyanoda lett beosztva.

Úgy döntöttek, hogy nem vesznek fel pólót az evezéshez. A pólókat összehajtogatják és arra fognak ülni a kenuban. Mielőtt a mentőmellényt felvették volna, bekenték magukat naptejjel, hogy ne égjenek le a napon. „Bekennéd a hátam?” – kérdezte a Srác a Fiútól és kacsintott egyet kacéran. „Persze” – mosolyodott el a Fiú és elvette a Sráctól a naptejet. „Aztán majd te is az enyémet” – jegyezte meg, miközben a naptejet elsimította a Srác hátán. „Nem hagynám ki” – mosolyodott el a Srác és jóleső érzés öntötte el, ahogy a Fiú hozzáért. Mintha megszűnt volna kettőjük körül a világ. Volt valami érzékiség abban, ahogy ott álltak. „Elég a buzulásból! Haladjunk!” – zökkentette őket vissza a valóságba Morgó. Morgó velük egykorú volt, magas, barna hajú, szálkás testalkatú, szeméből állandóan a gyűlölet sugárzott, soha semmi nem volt megfelelő neki. Ő volt a harmadik, akivel együtt fognak evezni.

A Kormányos a tábor dolgozóihoz tartozott. Húszas évei elején tartott. Magas, izmos volt, hosszú sötétbarna haját copfban hordta, fehér trikója ráfeszült a testére. Elmagyarázta, hogyan is kell evezni. Megmutatta hogyan tartsák a lapátokat, mennyire merítsék bele a vízbe, miként rakják bele a lapátot a folyóba, hogyan húzzák, majd emeljék ki. A magyarázat és a technika bemutatása után, elgyakoroltatta a többiekkel. „Próbáljon meg mindenki egyszerre evezni, felvenni a ritmust és ezt végig tartani” – kérte a Kormányos. Csendben eveztek, alig beszélgettek. Eleinte mindenki a feladatára koncentrált. Egy kis idő elteltével, már tudtak figyelni a folyó mellett elterülő természetre. Volt valami megnyugtató a víz folyásában, az eléjük táruló látványban és a nap simogatásában.

„Olyan lassan eveztetek, hogy a lajhár, kapkodó idegbeteg hozzátok képest” – jegyezte meg epésen Morgó, miután kikötöttek. „Mindenki ügyes volt!” – reflektált a morgásra a Kormányos. „Én biztos, de ez a két csaj béna volt” – célzott Morgó a Srácra és a Fiúra, majd ott hagyta őket.

Az ebédet egy négyszemélyes kerek asztalnál fogyasztották el, az ültetés a kenu felosztás szerint volt. Ott ültek Morgóval és jóízűen ették a bográcsgulyást. A Kormányos még nem ült oda hozzájuk, egy másikkal beszélgetett. „Odaadnád a sót?” – kérte a Fiú a Srácot. A Srác miközben átnyújtotta, fellökte könyökével az innivalót, ami Morgóra ömlött. „Hogy tudsz ennyire béna lenni?” - csattant fel Morgó. „Sajnálom!” – mondta félszegen a Srác. „Szarok a sajnálatodra, te szerencsétlen” – válaszolt dühösen Morgó. „Lehetnél kicsit kedvesebb! Nem direkt volt” – vette a védelmébe a Fiú a Srácot. „Nekem te ne mond meg milyen legyek!” – állt fel Morgó és odalépett a Fiúhoz. „Mi van? Most meg fogsz ütni? – kérdezte a Fiú miközben felpattant a székéből. „Mi folyik itt?” – lépett az asztalukhoz a Kormányos. „Semmi!” – vágta oda Morgó és idegesen elsétált.

Sétálva mentek vissza a táborukba az erdőn keresztül. Lemaradva a többiektől kettesben sétáltak. „Köszönöm, hogy kiálltál mellettem!” – fejezte ki a háláját a Srác. „Igazán nincs mit, nyuszkó! Utálom, amikor valaki ennyire kötekedő és erőszakos. Apámra emlékeztet” – jegyezte meg a Fiú. „Én kis hősöm!” – simogatta meg a hátát a Srác. „Tudtam, hogy buzik vagytok!” - lépett elő egy fa mögül Morgó és hátulról fellökte a Srácot. Annyira váratlanul történt az egész, hogy a Fiú nem tudott védekezni, amikor gyomron találta őt. Fájdalmában térdre rogyott, összegörnyedten mindkét kezével a hasát fogta. „Undorítóak vagytok!” – sziszegte Morgó és leköpte a Fiút. Ezután elfutott a többiek után. Senki sem látta mi történt, senki nem sietett a segítségükre. A Srác felállt, odasietett a Fiúhoz és segített neki felállni. „Jól vagy?” – kérdezte kétségbeesetten. „Túlélem” – válaszolta fájdalmas arccal. A Srác elővett egy zsebkendőt és letörölte Morgó nyálát a Fiú arcáról. Szorosan megölelték egymást. Fájdalmukban csak magukra számíthattak.

Másnap délelőtt véget ért a tábor. Elsők között rakták fel a buszra a táskájukat. Míg a többiek is bepakoltak, elvonultak a fák közé, egy eldugott helyre. Megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot telefonon és amint lehet, újra találkoznak. Mindketten a fővárosban laknak, nem lesz nehéz összehozni. Átölelték egymást szorosan, mintha örökre szólna ez az elválás. Emlékezetükbe vésték egymás illatát, tapintását, érintését. „Ülsz mellém a buszon?” – kérdezte mosolyogva a Srác. „Nem engedném, hogy mással ülj! – mosolygott vissza a Fiú, majd gyengéden megcsókolta.

Folytatása következik…