350. Találkozás 2.

Elég nagy sikere volt annak a bejegyzésnek, ami arról szólt, hogy az egyik kedves Olvasómmal találkoztam. Most ez a történet folytatódik.

Most nem süniboyról lesz szó. Decemberben kaptam egy e-mailt egyik Olvasómtól, hogy nagyon tetszik neki a blogom és, hogy örül, hogy rám talált. Elkezdtünk levelezgetni, majd Facebook elérhetőséget cseréltünk és az ott lévő cseten folytattuk a beszélgetést. Jól eldumálgattunk mindenféléről. Ő Németországban él. Január végén jelezte, hogy kb két hétre haza jön Magyarországra, ha van kedvem, akkor találkozhatnánk. Első verzióként szerepelt, hogy jön úgy is Pestre, akkor összefuthatunk. 

Múlt héten rám írt, hogy eléggé sok a dolga, sok mindenkivel kell találkoznia, de velem is szeretne. Felvetette, hogy utazzam le hozzá vidékre vasárnap délután, kitalál programokat és örülne, hogy ha ott tudnék aludni, hogy tudjunk dumálni és csak hétfőn menjek haza. Úgy intéztem a dolgaimat és a beosztásomat, hogy ez működni tudjon. Nézett nekem vonatot, hogy melyikkel menjek, megbeszéltük, hogy kijön elém az állomásra.

Aranyos, kedves, jó fej srácnak tűnt, akivel szívesen ismerkedtem volna meg. Szombat délután rám írt, hogy változott a terv, a családjával jön fel Pestre vasárnap, de ez nem változtat azon, hogy találkozzunk, összehozhatunk valamit. Visszaírtam neki, hogy rendben, mikor, hol találkozzunk és mit szeretne csinálni. Többször is írtam neki szombat folyamán és vasárnap is, de már nem jött több válasz tőle.

Elkeserítő, hogy az ember már senkiben nem bízhat meg. Elég nekem, hogy a romeon ilyenekkel ismerkedem, akik elhitetik, hogy normálisak és jó fejek és a találkozás előtt egyszerűen csak eltűnnek. Kár, hogy a normál keretek közötti haveri találkozók is már ilyen végkifejletet hordoznak magukban. Őszintén szólva berágtam rá és töröltem a telefonszámát és a Facebook ismeretségünket vasárnap este. 

340. Találkozás

Mikor elkezdtem írni a blogot, nem nagyon voltak a bejegyzéseimhez hozzászólások. Aztán idővel elkezdtek szaporodni a megjegyzések. Feltűnt, hogy van egy valaki, aki többször is kifejtette a véleményét. Kíváncsi természetemnek köszönhetően, megpróbáltam kideríteni, hogy ki is ő. Rákattintva a nicknevére nem jött ki semmilyen információ. Idővel próbálkoztam azzal, hogy rákerestem a Google keresőben és kidobott egy honlapot. Belenéztem a honlapba, volt is kint kép a srácról. De nem tudtam, hogy tényleg ő az.

Egyszer a romeót bújtam és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ott is rákeresnék. Kidobott egy találatot. A fényképeken ugyan az a srác nézett vissza rám, mint amit a múltkor találtam. Összeszedtem a bátorságom és írtam neki egy levelet. Leírtam, hogy ki vagyok, hogy van egy blogom és remélem, hogy ő az, aki már többször is kommentelt nálam. Visszaírt, hogy igen, ő az. Ezután elkezdtünk levelezgetni. Ez kb. 2012. januárjában volt. A levelezésből végül átváltottunk az MSN használatára, majd idővel a Skypre-ra. Órákat tudtunk dumálni mindenféléről. Idővel bejelöltük egymást Facebookon is.

Közel 3 évnek kellett eltelnie, hogy összejöjjön az első találkozó. 2014. december 30-án délelőtt találkoztunk. Láttuk már egymást fényképeken, olvastuk már egymás gondolatait csevegőprogramokban. Most jött el a pillanat, hogy ezt személyesen is folytassuk. Ő egyébként nem más, mint Süniboy. Ő segít nekem a blogom technikai megoldásaiban és sok bejegyzés megszületésében segítségemre volt.

Vidékről jött fel Pestre, kimentem elé a keletibe. Vonattársaságunk hozta a tőle megszokott szolgáltatást, 10 percet késett a vonat. Bár ez még elhanyagolható, mert volt olyan vonat, ami Münchenből jött és már 130 perces késésnél tartott. Hamar megtaláltuk egymást abban a nagy embertömegben. Eleinte kicsit érződött, hogy zavarban vagyunk, de elég gyorsan feloldódtunk a nagy hideg ellenére. 

A keletitől elsétáltunk a Hősök terére, majd elmentünk az Állatkert mellett egészen a régi Vidámpark bejáratáig. Ezután buszra szálltunk és átjöttünk hozzám. Lassan kiengedtünk, mert nagyjából szétfagytunk. Rendeltünk egy pizzát és közben folyamatosan beszélgettünk. Mindenféle témát érintettünk. Beszéltünk magánéleti dolgokról, munkáról, blogokról, blogerekről, melegekről, ismerkedési tapasztalatokról és még a politika is szóba került. Végül ismét sétálásra adtuk a fejünket és megmutattam neki a környéket, ahol lakom.

Végezetül ismét buszra szálltunk és visszakísértem őt a keletibe. Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a találkozót. Eddig is tudtam, hogy egy kedves, aranyos és értékes srác, de ez most még jobban megerősödött bennem. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk. Addig is tartjuk a kapcsolatot! :)