Az elmúlt évben egyre több embertől hallom - Raven-nél meg olvasom, hogy mennyire nincs megelégedve az életével. Nem találják az emberek a helyüket. Boldogtalanok. Elkeseredettek. Nincs munkájuk, vagy nem olyan munkát végeznek, amit szeretnének. Nincsen társuk, vagy ha van, akkor boldogtalanok mellette, magányosnak érzik magukat. Az anyagi helyzetük is gyatra, nem tudnak egyről a kettőre jutni. Egyre távolabb kerülnek az álmok, a vágyak. Elérhetetlenné válnak dolgok. Vesztesnek érzi magát az ember.
Ezek a gondolatok az utóbbi időben bennem is kavarognak. Borús tud ilyenkor lenni a hangulatom, gyomrom görcsbe rándul. De ilyenkor azt kell figyelembe venni, hogy sajnos most ilyen időket járunk, ki kell tartanunk, reménykedve abban, hogy idővel jobb lesz. Tudom ez sovány vigasz...
Hallgassuk meg a szegények bölcsének erre a helyzetre vonatkozó lelkesítő beszédét, amiben megtudjuk, hogy lehet, hogy szar most minden, de ha kitartunk, akkor nem vesztesek vagyunk, hanem győztesek. Al Bundy for President! :D
Egyszerűen nálam csak az a gond, hogy megtapasztaltam milyen egy másik kultúrában élni, ahol szabadabb voltam, mint itt...
VálaszTörlésTermészetesen manapság tök nehéz egyről a kettőre jutni. De sosem lehetetlen...