59. Eddie Redmayne, a szeplős srác

Az előző cikkemben megemlítettem már ezt a srácot, gondoltam szentelek neki egy külön bejegyzést is.

Eddie '82. január 6-án született, brit színész és modell. Több színházi díjat is elnyert, játszott többek között A katedrálisban, A másik Boylen lányban és az Egy hét Marilynnel című filmekben. 180 centi magas és szeplős. Burberry modell. Az arca engem Cate Blanchettre emlékeztet, a szeplőssége pedig Julianne Moore-ra :D

58. Egy hét Marilynnel

Úgy gondolom, hogy Marilyn Monroe-t nem kell bemutatni. Olyan ikonná vált a neve, akkora szimbólummá nőtte ki magát, hogy a mai napig a fényképével és a nevével szinte bármit el lehet adni. Az elhunyt sztárok között az egyik legjobban kereső.

Sok film készült róla, de amiket én láttam egyik sem lett az igazi. Egyszerűen lehetetlenség azt a bájt, azt a varázst visszaadni, amire csak ő volt képes. Az egy hét Marilynnel című filmben hangzik el az, hogy bármit csinálhat és bármit csinálhatnak mellette mások a filmben, egyszerűen uralja a vásznat a kisugárzásával.

Az Egy hét Marilynnel című film arról az időszakról szól, amikor szőke szépségünk Angliába utazik, hogy a színészkirály Laurence Olivierrel közös filmet forgasson. A film itthon többféle címen fut: A herceg és a színésznő/kóristalány/táncosnő. Bevallom én színésznővel ismertem :)

E forgatási élményét írta le Colin Clark (harmadik rendezőasszisztens volt a forgatáson) és ebből készült a film is. Ebben az időszakban Marilyn harmadik házasságát éli, férje a híres író Arthur Miller. A film forgatásán egy lóti-futi fiú (harmadik rendezőasszisztens) lesz Marilyn lelki társa és szabadidőpartnere. Marilyn ekkorra már gyógyszerfüggő. MIndenre gyógyszert szed, az ébrenlétre és az alvásra is.

A filmben láthatjuk a jókedvű és pozitív kisugárzástól kicsattanó Marilynt és a gyámoltalan, önmagában nem bízó, kishitű mását. Az életrajzát olvasva teljesen meg lehet érteni ezt a benne lévő kettősséget Gyönyörű volt és tehetséges, érdeklődő és vicces. Mégis, ha rájött a depresszió, nem hitte el, bármi szépet is mondtak neki. E két lénye között szenvedett, vágyott az elismerésre, a csillogásra, miközben arra is, hogy egy egyszerű lány legyen a szomszédból, aki szeret egy kedves fiú. Ezt a két vágyat viszont nem lehetett összeegyeztetni.

A filmben Marilynt Michelle Williams kelti életre, aki nem kis feladatra vállalkozott. Michelle nagyszerű színésznő, rég túl nőtt Dawson haverjain. Sikerült is neki nagyszerűen eljátszani a szerep mélységét, sőt bizonyos pillanatokban még a Marilyn-féle kisugárzást is sikerült eltalálnia. Megérdemelten jelölték a legrangosabb filmdíjra. A filmben olyan sztárok voltak a partnerei, mint Kenneth Branagh, Judi Dench és Julia Ormond.

Colin Clarkot, a fiatal fiút, aki közel kerül a szeximbólumhoz, Eddie Redmayne alakítja, akinek jól állt az ártatlan fiú szerepe, aki be akar kerülni a showbusinessbe és, aki segíteni szeretne egy törékeny lánynak. Bevallom nekem bejön a srác, pedig nem egy szabályos szépfiú. Tetszik a vörössége és a szeplőssége :)

57. The Iron Lady

Alapból érdekelt egy életrajzi film Margaret Thatcher-ről, de még dobott a dolgon, mikor megtudtam, hogy Meryl Streep fogja a vásznon megszemélyesíteni. Kicsit féltem mikor a rendező székbe Phyllida Lloyd került, hiszen a hölgy nem igazán rendelkezik filmrendezői tapasztalattal, ő inkább színházi ember, musical szinten mozog. Neki köszönhetjük a Mamma Mia-t, ahol szintén Streeppel hoztak össze egy kis szórakozást. Nem tudom kinek ötlött ez fel a buksijában, hogy egy ilyen filmet ő rendezzen, de ne ítéljünk elsőre.

Arra gondoltam, hogy egy A Királynő vagy A király beszéde horderejű filmet fogunk kapni, amik szerintem igen jól sikerültek. Sajnos a film nem ér fel az előbb említettekhez.

Bevallom nem sokat tudtam eddig Margaret Thatcher-ről, a film körülbelül annyira jó, hogy felkeltse az érdeklődésünket a hölgy iránt és utána olvassunk. Kiragad a film a Vaslady életéből néhány fontos momentumot, az elején a fiatalkori énjéből megtudjuk, hogy okos és szókimondó, határozott jelenség, de ahhoz, hogy jobban megértsük őt és a döntéseit, kicsit több infóra lett volna szükség. Ezért a film után a Google segítségével elolvastam pár cikket róla és így már összeállt egy jobb és érthetőbb kép Anglia első számú női miniszterelnökéről.

A film első húsz perce kicsit unalmasra sikeredett, ekkor ismerjük meg ide oda ugrálva Thatcher fiatal és időskori énjét. Igazán akkor indul be a film, amikor bejut a parlamentbe és egészen a végéig fogva tart.

Meryl Streep fantasztikusat alakít. Leutánozta a Lady beszédstílusát, hanghordozását, mozgását, mindenét. Egyszerűen átszellemült. Jim Broadbent kiváló partnere volt Merylnek, kéne nekik egy másik film, ahol együtt brillírozhatnak.

Az idei felhozatalt nézve szerintem megérdemelten kapta Meryl az Oscart. Alakítása kiemelkedő volt. Sajnálom, hogy maga a film közepesre sikeredett.

A film producere az a Harvey Weinstein, aki anno a Miramax stúdiót létrehozta és minőségi filmeket gyártva uralta a vásznakat és a díjszezonokat. Aztán kivált és egy újabb céget létrehozva az utóbbi években újra megmutatja mire is képes valójában. Anno egy közepes filmet vitt sikerre a díjszezonban, név szerint a Szerelmes Shakespeare-t, ami az ő agresszív kampányának köszönhetően lett az év filmje és Oscar-díjat hozott Gwyneth Paltrow-nak. Idén ő volt a producere például ennek a filmnek is és kisebb agresszív kampányban kezdett Meryl díjazásáért. Készítettek egy trailert, amiben az Akadémia orra alá dörgölték, hogy jó lenne, ha díjaznák Merylt, hisz ő volt idén a legjobb és 29 év után végre megérdemelne egy újabb díjat Bejött a számítása.

56. Magamutogató texasboy

A minap a tumblr felületén kaptam egy levelet egy sráctól. Megírta, hogy nagyon tetszik neki a blogom és, hogy volna e kedvem vele levelezgetni. Gondoltam miért ne. Kiderült, hogy 25 éves, Texasból ír és spanyol tanárnak készül. Én is meséltem magamról, kért egy arcos fényképet. Viszonzásként ő is küldött. Aranyos fiú, kissé elálló fülekkel.

Ezután belendült. Jöttek a szexuális kérdések. Érdeklődött, hogy úgy hallotta, hogy az európai fiúk nincsenek körülmetélve és, hogy ez rám is igaz e. Visszaválaszoltam, hogy igaz és megkérdeztem nála mi újság ezen a téren. Válaszában megírta, hogy ő bizony ám körül van metélve és ezt képekkel illusztrálta, vagyis küldött pár képet a farkáról többféle pózban. Ezután más testrészéről is küldött, mindenféle előzetes kérés nélkül.

Azon gondolkoztam, hogy ez miért volt jó neki. Én nem kértem tőle képeket és viszonzásul ő se tőlem. Mire volt jó ez a magamutogatás? Ennyire nincs elismerve környezetében, hogy egy több ezer kilométerre lévő srácnak mutogatja magát és próbálja begyűjteni a dicsérő szavakat? Ez olyan már, hogy mindegy, hogy kinek csak hadd mutassam magam, mindegy, hogy kitől, de valaki dicsérjen már meg.

Azóta nem jelentkezett :)

55. Szívemnek kedves díjlandolás

Ma reggel arra a jó hírre ébredtem, amiért már évek óta vágyakoztam. Az Amerikai Filmakadémia végre megjutalmazta 3. Oscar díjával Meryl Streepe-t. Ez volt a 17. jelölése, ami már önmagában rekord.

Ezt a díjat már jóval előbb meg kellett volna kapnia. Véleményem szerint a Szív hídjaiért vagy a Kételyért már kijárt volna neki ez a díj.

Az Akadémia tagja jobban szeretik ebben a kategóriában díjazni a negyven alatti fehér nőket, így Merylnek és a többi idősebb hölgyeménynek nem sok esélyük van ebben a mezőnyben. Az utóbbi közel húsz évben egyedül csak Helen Mirren-nek sikerült ezt a kategóriát uralni.

Meryl pályája kezdete óta a jelöltek között van, gyorsan meg is jutalmazták őt kettővel, először a Kramer kontra Kramer-ért, majd a Sophie választásáért, amit én minden idők legnagyobb alakításaként tartok számon.

Amikor olvastam, hogy aláírta a szerződést a Vaslady-ért, reménykedtem, hogy eljött az ő ideje. Visszaesett a lelkesedésem mikor megtudtam, hogy Michelle Williams Marilynt fog játszani, feltételeztem, hogy egy újabb fiatal tehetség fog közbeszólni.

Aztán az idő előrehaladtával, egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy a mindenféle filmes díjátadásokon nem Michelle lesz igazi ellenfele, hanem az afroamerikai Viola Davis.

Újra megcsillant szememben a remény, hiszen Oscar eddig csak egyetlen egy színesbőrű nőt jutalmazott az elmúlt 84 év alatt.

Felmerült a kérdés, hogy merre döntenek a szavazók? Bejöhet végső befutóként Michelle, hogy hozza a szokásos, megszokott papírformát, vagy díjaznak egy fekete leányt esetleg végre nem mennek el szó nélkül a filmvilág királynője mellett.

Nem mentek. Végre díjazták. A hétvégén megnéztem a női főszereplő jelöltjeinek a filmjeit, hogy hiába szeretem Meryl-t, és dobnék oda rögtön még 3 díjat neki, legyünk igazságosak. Végig nézve a felhozatalt azt kell mondjam, hogy tényleg Meryl volt a legjobb. És szívem szerint második helyre Michelle-t hoztam volna fel, szóval, ha ő kapta volna a díjat, nem fájt volna annyira a szívem.

A napokban majd írok ezekről a filmekről kritikát, de ma mindenképp megakartam emlékezni kedvencem díjazásáról.

Meryl, ezzel a nyerésével bekerült abba a keveseket tartalmazók táborába, akiknek három arany szobruk van.

Név szerint: Walter Brennen, Ingrid Bergman és Jack Nicholson.

Ennél csak egy személy nyert többet: Katharine Hepburn.

Gratulálok Meryl!!!!

54. Égi társulat

Újabb taggal bővült az égi társulat. :(((

Whitney Houston (1963-2012)

53. A vén kurva ismét megmutatta mi a profizmus

A Super Bowl-t átlagban több mint 100 millióan nézik Amerikában. Ez az amerikai futball legnagyobb eseménye, szinte már nemzeti ünnepnek számít oda kint. A félidő szünetében világsztárok szoktak fellépni, mint például anno Janet Jackson és Justin Timberlake, amikor az a bizonyos cici előbukkant.

Idén Madonna adott egy akkora show-t, mint ide Toronto. Olyan profizmussal, hogy a világ fejet hajthat előtte.

52. Itt van a tél, itt van újra

Ha már leesett ez a fránya hó, daloljunk :)

51. Könyvírás

Tavaly nyáron elkezdtem írni egy könyvet. A történet alapja 2005 óta meg van a fejemben, egy Olaszországból hazafelé, az autóban jutott eszembe. Sokáig nem jött az ihlet, hogyan vessen ezt "papírra", de tavaly nyáron megszállt az ihlet. Kiírtam magamból a tapasztalataimat, az érzelmeimet, a gondoltaimat, a környezetemtől hallott eseményeket, megfűszerezve a saját fantáziámmal és kreativitásommal. A történet két szálon fut, mindkét szálon van két szereplő. Az egyikben egy meleg párkapcsolatot látunk, a másikban pedig egy heterót. Mindig valamelyik szereplő szemszögéből látjuk a történéseket.

Nem kis feladat volt megírni az elejétől a végéig, kitalálni, hogyan haladjon a történet, milyen párbeszédekkel és eseményekkel dobjam fel a szálakat. Megírtam az elejétől a végéig. Kiírtam magamból mindent, ami eszembe jutott. Miután végeztem, megmutattam pár embernek és elolvastattam velük. Ezután mindegyikkel leültem átbeszélni az írásomat. Ez körülbelül júliustól novemberig tartott. Azóta ülepedett bennem a dolog.

Tudom min kell változtatni, aprólékosan át kell menni rajta, mondatról mondatra, ne legyen benne szóismétlés, túl sok töltelék szó, időrendbe legyenek a dolgok, kijavítani a mondatszerkezetet, ne térjenek el egymástól a történetek. Ez a része még nagyobb feladat, mint az első, mikor megírja az ember a történetet. Akkor még elég gördülékenyen megy az írás, de ez a második fázis iszonyat lassú. Nagyon pepecselős. Képes vagyok egy három mondatos bekezdésen akár fél órát is rágódni, mire megtalálom a megfelelő szavakat, szerkezeteket.

Kitűztem magamnak, hogy március végére szeretnék végezni vele. Remélem sikerül. Nem tudom még mi lesz a sorsa, de úgy érzem, ez a regény életem egyik főműve lesz, ha elkészül.

50. Szemérmetlen tumblr

Ha az ember regisztrálja magát, és körbenéz az érdeklődési körében, egy olyan világban találja magát, amiben másodpercek alatt tud meg az ott levőkről mindent. Az emberek itt kirakják a videójukat, a kedvenc képüket, megosztják gondolataikat. Itt nem egy olyan közösség jön össze, mint a facebookon, hogy olyanok látják a dolgaimat, akiket ismerek, hanem itt a többségüket nem ismerem és valszeg soha az életben nem fogom őket élőben látni. Ismeretségeket köthetek olyan emberekkel, akik másik országban, vagy akár másik földrészen élnek. Lehet, hogy nem veszem föl a kapcsolatot az illetővel levélben, mégis tudom hogy néz ki, mert rak ki magáról képet, tudom mi az érdeklődési köre, mert arról megoszt mindenfélét és tudom, hogy mi történik vele, mi foglalkoztatja, mert gondolkodás nélkül kiírja. Olyan ez, mint a facebook, csak ismeretlenekkel. :D

Vannak akiket követek, vannak akik engem követnek. Ez általában oda-vissza működik. Az én Tumblr-m ismeretségének legtöbbje a meleg társadalomhoz tartozik. Mindenféle korosztály és nemzeti kultúra képviselteti magát. A 20-as éveik elején lévő felhasználók szinte már hátborzongatóan sok infót osztanak meg magukról. Az hagyján, hogy raknak ki magukról képet, amin látszik az arcuk, esetleg félmeztelen képet is megosztanak a néppel (közkedvelten elterjedt, hogy mindenki fölrak magáról keddenként félmeztelen képet, ezt Topless Tuesday hívják), de hogy már az intim részüket is mutogatják nyugalmi, izgatott és hasukat teleélvezett állapotban, számomra ez már kicsit túl intim. Lehet, hogy prűd vagyok, de én ilyet biztos nem tennék ki. Mondjuk már nem ez a korosztály vagyok :)

Napra kész infók vannak, ki szűz, ki mit szeret a szexben, mekkora a farka, ki él az anyjával, ki egyedül álló, ki unatkozik vagy éppen mikor kanos.

Sokszor óvva intenek minket, hogy ne osszunk meg túl sok infókat magunkról az ilyen közösségi oldalakon, mert lenyomozhatóvá válunk, visszaélhetnek az adatainkkal, de ahogy elnézem ezt a fajta világot, a fiatalságot ez abszolút nem érdekli.

Vajon azért teszik ezt, mert ebben a rohanó világban nem kapják meg a megfelelő figyelmet és az internet segítségével próbálják meg ezt kompenzálni. Csak így képesek felhívni magukra a figyelmet, csak így tudnak normálisan kommunikálni, emberi kapcsolatokat kialakítani? A kiírásokból arra lehet következtetni, hogy semmilyen kommunikáció nincs közöttük és a szüleik között és barátság is csak felszínesen van jelen az életükben.

Elszomorító, hogy ilyen irányba megy el a világ... olyan jövő vár ránk, ahol elvesznek az emberi kapcsolatok, a fizikális érintések, ahol majd csak interneten keresztül tartjuk a külvilággal a kapcsolatot és ha elmegy az áram, magányosan és kétségbeesetten fogunk ülni a monitort nézve..., persze árammal is magányosak vagyunk, de legalább akkor a látszat meg volt, hogy nem vagyunk egyedül....