Tavaly nyáron elkezdtem írni egy könyvet. A történet alapja 2005 óta meg van a fejemben, egy Olaszországból hazafelé, az autóban jutott eszembe. Sokáig nem jött az ihlet, hogyan vessen ezt "papírra", de tavaly nyáron megszállt az ihlet. Kiírtam magamból a tapasztalataimat, az érzelmeimet, a gondoltaimat, a környezetemtől hallott eseményeket, megfűszerezve a saját fantáziámmal és kreativitásommal. A történet két szálon fut, mindkét szálon van két szereplő. Az egyikben egy meleg párkapcsolatot látunk, a másikban pedig egy heterót. Mindig valamelyik szereplő szemszögéből látjuk a történéseket.
Nem kis feladat volt megírni az elejétől a végéig, kitalálni, hogyan haladjon a történet, milyen párbeszédekkel és eseményekkel dobjam fel a szálakat. Megírtam az elejétől a végéig. Kiírtam magamból mindent, ami eszembe jutott. Miután végeztem, megmutattam pár embernek és elolvastattam velük. Ezután mindegyikkel leültem átbeszélni az írásomat. Ez körülbelül júliustól novemberig tartott. Azóta ülepedett bennem a dolog.
Tudom min kell változtatni, aprólékosan át kell menni rajta, mondatról mondatra, ne legyen benne szóismétlés, túl sok töltelék szó, időrendbe legyenek a dolgok, kijavítani a mondatszerkezetet, ne térjenek el egymástól a történetek. Ez a része még nagyobb feladat, mint az első, mikor megírja az ember a történetet. Akkor még elég gördülékenyen megy az írás, de ez a második fázis iszonyat lassú. Nagyon pepecselős. Képes vagyok egy három mondatos bekezdésen akár fél órát is rágódni, mire megtalálom a megfelelő szavakat, szerkezeteket.
Kitűztem magamnak, hogy március végére szeretnék végezni vele. Remélem sikerül. Nem tudom még mi lesz a sorsa, de úgy érzem, ez a regény életem egyik főműve lesz, ha elkészül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése