Szombaton fél 3-kor adóztunk a kultúrának. Másodszor sikerült eljutnom az Alföldi Róbert által rendezett Őrült nők ketrece című darabra. Először még tavaly májusban jutottam el és most egy karácsonyi ajándéknak köszönhetően még egyszer. Ugyanazt az előadást láttam, még is nem volt teljesen ugyan az. Mielőtt ezt kifejteném nézzük a tudnivalókat.
Az Őrült nők ketrece egy 1973-as színdarab, amiből 1978-ban forgattak filmet olasz-francia koprodukcióban. A film olyan nagy siker lett, hogy két folytatás is követte. Ezután a Broadway is műsorára tűzte 1983. Ez a Musical változat nálunk is bemutatásra került 1991-ben Haumann Péter csodálatos alakításában. 1996-ban elkészült az amerikai filmváltozata is, a Madárfészek, amiben Robin Williams és Nathan Lane parádézott. Erről kritikát itt írtam. Tavaly Alföldi Róbert rendezte meg az Átrium Filmszínházban Stohl András és Hevér Gábor főszereplésével.
A színmű arról szól, hogy van egy meleg bár tulajdonos és van a bár sztárja, aki az ő párja is egyben. Ja és transzvesztita. A tulajdonost Hevér Gábor alakítja, míg a nőnek öltözött férfit Stohl András személyesíti meg. A tulajdonosnak van egy fia, akit csecsemő kora óta ők ketten nevelnek. A fiú húszas elején van és szerelmes. Annyira, hogy bejelenti, hogy megházasodik. Valamint szeretné párját és szüleit bemutatni családjának egy vacsora keretében. A helyzetet nehezíti, hogy a leendő após politikus és eléggé konzervatív és szélsőséges értékeket képvisel. Ezt a helyzetet kell úgy megoldani, hogy senki ne jöjjön rá az új családtagokból, hogy mi is a helyzet valójában, viszont mindenki szeretne részt venni a bemutatós vacsorán saját értékei szerint. Ennek a helyzetnek a megoldását és még sok mást látunk a színpadon. Vár ránk öröm, kacagás, jókedv, döbbenet, elgondolkodtató jelenetek, mondatok.
Hevér Gábor (Leonardo DiCaprio magyar hangja, kicsit furcsa az elején látni és hallani őt egyben, mert a hangjához Leo arca társul a fim rajongóknak) nagyszerűen hozza a meleg bártulajdonost. Aki egyszerre stand-up komikus a bárjában - hajazva ezzel a Kabaré című film konferansziéjára) igazi férfi, erős és bátor, de közben esendő és fél a konfliktusoktól. Nem irigylésre méltó a helyzete, amikor három tűz közé szorul fia, kedvese és bárja fenntartása között. Nem tud mindkettőnek megfelelni, pedig szeretne, de tudja, hogy egyiküket biztos meg fogja bántani. De végül a sarkára áll és próbálja megoldani a helyzetet.
Stohl András brillírozik a "női" szerepben. Kissé sarkítva hozza a női szerepet megfűszerezve a meleg sztereotípiákkal. Jutalom játék ez neki, ahol a drámai és komikusi vénáját is megcsillogtatja. Az meg hogy női ruhában, kisminkelve, magassarkú cipőben jár-kel és táncol, mindent visz. Elhisszük neki, hogy szerelmes a vele szemben álló férfiba. A nézése és a mozdulatai, annyira árulkodnak erről, hogy öröm volt nézni. Egyik interjújában mondta, hogy ő heteró és a nőket szereti, de ott abban a pillanatban a színpadon tényleg a Hevér számára a minden. És ez látszik is.
A fiatal szerelmespárt alakító Fehér Balázs Benő és Csobot Adél jól hozzák a szerepüket. Bár a fiú kissé harsány és legszívesebben néha az ember felmenne a színpadra és lekeverne egyet, hogy beszél a szüleivel, miközben megérti a félelmét és az indulatát.
Mihályfi Balázs játssza a konzervatív nézeteket valló politikust, aki egyszerre önző, félelmetes és groteszk. Ő általa hangzanak el azok a vélemények, amiket a buzi ellenesek szoktak kántálni, vallja, hogy a család csak nőből és férfiból állhat és az általuk nemzett gyerekekből, valamint csak hazai termékeket lehet fogyasztani. Ha az ember kissé jártas a hazai politikában, akkor olyan eszmék juthatnak ekkor eszébe, amit a Jobbik és a Nemzeti Gárda szokott hangoztatni. Egy kritikát olvasva megdöbbentő volt számomra, hogy a színdarab magyar szövegét megalkotó Ugrai István, olyan mondatokat és gondolatokat csempészet a szövegkörnyezetbe, amiket az elmúlt évben közszereplőink, főleg politikusaink nyilatkoztak a meleg témával kapcsolatban. Így még megdöbbentőbb a monológja.
Hullan Zsuzsa játssza a a politikus feleségét, aki egyben meghunyászkodó, még is időnként szeretne lázadni, kitörni az elnyomott feleség szerepéből. Ez abban a jelenetben nagyon látszik, amikor az egyik dal közepén felállva az asztalra önfeledten énekel.
Az inas szerepében a meleg sztereotípiák elnagyolt alakját látjuk. Először Fehér Tibor alakításában láttam, aki jól hozta a figurát és kisfiús énjével levett a lábamról. Még is azt kell mondanom, hogy a második előadásban Józan László előadása jobb volt. Teljesen átlényegült, a beszédstílusa szenzációs volt, a teste meg olyan, hogy az ember azt hinné, hogy erre csak a photoshop képes.
Végül ott van a tánckar. Az elején bejöttek a srácok felöltözve női ruhában és az első gondolatom az volt, hogy jópofa, hogy a táncosok között vannak lányok és fiúk is. Aztán a következő jelenetben, mikor félmeztelenül parádéztak a színpadon, kellett rádöbbennem, hogy a tánckarban nincs egy lány sem, ezek mind fiúk. Olyannyira jól voltak kisminkelve, olyan jól mozogtak a női ruhákban, hogy azt sokan megirigyelhetnék.
A darabban eléggé szókimondóak, csak úgy röpködnek a csúnya szavak és a kétértelmű szexuális megjegyzések, főleg a férfi nemi szervvel kapcsolatban. Nem kímélik az aktuális politikát, amikor kifigurázzák a templomba járást és a vasárnapi zárva tartást vagy amikor Stohl kokárdás női ruhában táncol magassarkúban, önfeledten kánkánt.
A darab zenéje fülbemászó és nagyszerűen énekelnek, kifejezetten Stohlnak nagyon jó hangja van, amit többször is kiereszt a színpadon. Hevér és Stohl több jelenetben is szórakoztatja a közönséget, megszólítja őket és improvizálnak a reakciókra. Vicceket mesélnek és időnként elrejtenek egy viccnek előadott kőkemény szösszenetet. Ami után hosszas csendet tartva egyszer csak azt mondják ez nem vicc ez tényleg így történt. Döbbenetes, ahogy az ember várja a poén és a végén leesik, hogy ez nem poén. Az ember nyel egyet, vagy önkéntelenül is a kezét a szájához emeli döbbenetében. Megfagy a levegő. És itt jön az igazi bravúr, ahogy ezt a fagyott csöndet újra felmelegíti. Ebben a két főszereplő csodálatos.
Végezetül megosztom azt történetet, amit Stohl viccként kezdett és ami után az ember megdöbben és elgondolkozik, hogy de jó, hogy ez nem nálunk történt meg. De aztán befészkeli magát a gondolat, hogy de még előfordulhat.
„Megy az ugandai fiú az utcán, ahol megkérdezik tőle: te meleg vagy? Erre azt válaszolja a fiú, hogy igen. Erre ráöntenek egy kanna benzint, meggyújtják, és azt mondják neki: most már tényleg az vagy!”
Forrás: átriumfilmszínház, revizor, népszava
E bejegyzésedből is látni hol tudsz igazán tündökölni! :)
VálaszTörlés