A tumblinak köszönhetően több emberrel is beszédbe elegyedtem. Volt, aki nálam kezdeményezett, de legtöbbször én írok rá másra. Nincs különösebb célja ezeknek a beszélgetéseknek. Egyszerűen egy "közösség" tagjai vagyunk és csak úgy dumálgatunk mindenféléről. Van, aki válaszra sem méltat, van, aki max visszaköszön, de utána már nem ír, vannak olyanok, akiknek napokba telik vissza írni három szót és vannak azok, akik szívesen és érdeklődve állnak neki egy beszélgetésnek.
Az egyik ilyen beszélgető partneremet már régebb óta ismertem, távolról figyeltem élete alakulásait. Már régóta ír blogot. Nem voltam rendszeres követője, csak időnként vetett oda a sors virtuális naplójához és olyankor hosszasan ott tudtam ragadni. Amikor rátaláltam ezen az oldalon, elkezdtem őt követni. Ő meg visszakövetett. Megosztottuk egymás posztjait, lájkoltuk egymás "bejegyzéseit". Egy idő után ráírtam és egy több napon keresztül tartó hosszú beszélgetés lett az eredménye. Végül egy hirtelen jött spontán ötletnek köszönhetően megismerhettem őt élőben is. Egy hosszú éjszakába nyúló beszélgetést töltöttünk el együtt egy üveg bor társaságában.
Ez a találkozó megihletett és ez a kis mese született belőle.