Május óta, mióta visszatértem az ismerkedés fázisába a kékiwiwként elhíresült társkereső oldalon jó pár emberrel levelezgettem. Ebből eddig 5 sráccal jutottam el az első randiig. És eggyel sem sikerült a második randiig eljutni. Az első két srác teljesen normális volt, meg tudtuk beszélni, hogy személyesen nem volt meg az a szikra, aminek meg kellett volna lennie egy folytatáshoz. A harmadik randimat már említettem, ott közös érdeklődés hiánya miatt én léptem ki.
A negyedik sráccal azt hittem van esély a folytatásra, de eltűnt a találkozásunk után, nem vette fel a telefont, majd egy héttel később írt skype-n, hogy most gázos az élete. Ezzel le is zárta a továbbiakat.
Az ötödik sráccal is azt hittem, hogy minden oké. A találkozás után folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon és a neten. Szóba jött az újabb találkozó. Úgy búcsúztunk el, hogy még pontosítunk. Azóta nem válaszol semmilyen fórumon. Addig meg azt hallgattam, hogy milyen jó, hogy rám talált.
Nem értem az ilyeneket. Miért nem lehet férfiasan a másiknak leközölni, hogy bocsi még sem akarok tőled semmit. Nagy fiú vagyok már, elfogom fogadni, nem fogok behisztizni és követelőzni. Csak szerintem ez egy normális, emberi dolog lenne. De sajnos ez a világ nem arról szól, hogy legyünk emberiek egymáshoz. Hanem arról, hogy önző világban élünk és szarunk rá, hogy a másik is ember és vannak érzései. Szerintem senki nem érdemli meg, hogy így viselkedjenek vele, mert ez rosszul esik az embernek.
Igen - ebben is egyetértünk.
VálaszTörlésmint sok minden másban :)
Törlés