A Fertőzés című filmet az oscar-díjas Steven Soderbergh rendezte, aki előszeretettel dolgozik filmjeiben nagy sztárokkal, különösképpen George Clooney-val és Matt Damon-nal. Ebben a filmben is majdnem minden szerepre egy sztár jutott. A filmet nézve olyan érzésem volt, mintha valami Spektrum tévét néznék, dokumentumfilm-szerűen mutatja be, hogy egy új halálos vírus milyen hatással lenne a bolygónkra és az életünkre. Nem ismerünk meg jóformán semmit a szereplőkből, kötelező szereplőként kapjuk őket, mint orvos, pilóta, akármi. Másodpercek alatt meghalnak, lépünk is tovább, jóformán nem kerülnek közel hozzánk. Se kedvelni, se utálni nem tudjuk őket. Csak a borzalom érzése önti el az embert. Még anno a 90-es évek elején volt egy hasonló film, a Vírus Dustin Hoffmannal. Abban a filmben emberközeli képet kaptunk a főszereplőkről, tudtunk értük izgulni, drukkolni. Ebben a filmben ez elmaradt. Jobbat vártam.
A Szilveszter éjjelt Garry Marshall rendezte, akinek anno a Micsoda nő című filmet köszönhetjük, de az utóbbi időben eláraszt minket a sokszereplős borzalmakkal. Mindenki kap max 10 percet a filmből, sok szálon fut a történet, egyszerűen itt se lehet senkiről normális véleményed, mert nem kapsz az illetőből és a történetéből sok mindent. A film címéből ki lehet találni, hogy szilveszterkor játszódik, van itt szerelem, újra egymásra találás, haldoklás, új élet eljövetele, barátságok megköttetése. A mostanában felkapott sorozat sztárok képviseltetik magukat a filmben, pár Oscar-díjas színésszel és a Garry Marshall filmekből elmaradhatatlan Hector Elizondoval.
Hogy pozitívumot is mondjak erről a két filmről, összesen három jutott eszembe. Az egyik, hogy mindkét filmhez kiváló minőségű szinkron készült, szinte mindenki megkapta a megszokott hangját. A második, hogy a Szilveszter éjjelben játszó Lea Michele-t hagyták énekelni is. A harmadik pedig Matt Damon, akinek volt egy hatalmas jelenete a Fertőzésben, amikor közlik vele, hogy meghalt a felesége. Több ilyen kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése