350. Találkozás 2.

Elég nagy sikere volt annak a bejegyzésnek, ami arról szólt, hogy az egyik kedves Olvasómmal találkoztam. Most ez a történet folytatódik.

Most nem süniboyról lesz szó. Decemberben kaptam egy e-mailt egyik Olvasómtól, hogy nagyon tetszik neki a blogom és, hogy örül, hogy rám talált. Elkezdtünk levelezgetni, majd Facebook elérhetőséget cseréltünk és az ott lévő cseten folytattuk a beszélgetést. Jól eldumálgattunk mindenféléről. Ő Németországban él. Január végén jelezte, hogy kb két hétre haza jön Magyarországra, ha van kedvem, akkor találkozhatnánk. Első verzióként szerepelt, hogy jön úgy is Pestre, akkor összefuthatunk. 

Múlt héten rám írt, hogy eléggé sok a dolga, sok mindenkivel kell találkoznia, de velem is szeretne. Felvetette, hogy utazzam le hozzá vidékre vasárnap délután, kitalál programokat és örülne, hogy ha ott tudnék aludni, hogy tudjunk dumálni és csak hétfőn menjek haza. Úgy intéztem a dolgaimat és a beosztásomat, hogy ez működni tudjon. Nézett nekem vonatot, hogy melyikkel menjek, megbeszéltük, hogy kijön elém az állomásra.

Aranyos, kedves, jó fej srácnak tűnt, akivel szívesen ismerkedtem volna meg. Szombat délután rám írt, hogy változott a terv, a családjával jön fel Pestre vasárnap, de ez nem változtat azon, hogy találkozzunk, összehozhatunk valamit. Visszaírtam neki, hogy rendben, mikor, hol találkozzunk és mit szeretne csinálni. Többször is írtam neki szombat folyamán és vasárnap is, de már nem jött több válasz tőle.

Elkeserítő, hogy az ember már senkiben nem bízhat meg. Elég nekem, hogy a romeon ilyenekkel ismerkedem, akik elhitetik, hogy normálisak és jó fejek és a találkozás előtt egyszerűen csak eltűnnek. Kár, hogy a normál keretek közötti haveri találkozók is már ilyen végkifejletet hordoznak magukban. Őszintén szólva berágtam rá és töröltem a telefonszámát és a Facebook ismeretségünket vasárnap este.