151. A boldogságra rátalálni, mindig van remény

A Fiú élete új mederbe ért, amikor elkezdte a középiskolát. Új környezet, új társaság, új kihívások. Ekkor ismerte meg a Srácot, mint új osztálytársát. A Srác jóképű volt, jó megjelenéssel, olyan kisugárzással és kommunikációs képességgel, ami maga köré gyűjtötte a fiúkat és a lányokat, a fiatalokat és az idősebbeket is. Ahogy telt múlt az idő és a Srác felfigyelt a csendes, halk szavú Fiúra, aki kisfiússágával és ártatlanságával felhívta a figyelmét. Történt egy napon, hogy az iskolába haza felé menet pár link alak a suliból kötekedni kezdett a Fiúval. Fizikumából és attitűdjéből adódóan a fiú nem tudta megvédeni magát, az arra járó Srác vette védelmébe és oszlatta fel a gyűlölettel támadó csoportot. A fiú megköszönte a Srácnak a segítséget, majd együtt indultak el a haza felé. Az úton némán meneteltek egymás mellett, majd egy padon megpihenve kezdtek el beszélgetni egymással. Annyira belefeledkeztek, hogy észre sem vették, hogy rájuk sötétedett.

Ezután a Srác haza kísérte a Fiút, aki végül megköszönte a Srác kedvességét és hogy megvédte a őt azoktól a huligánoktól. Innentől kezdve a suliban nem beszélgettek egymással, mindenki a saját szerepének megfelelően viselkedett, de haza felé mindig együtt mentek, ekkor igazán önmaguk lehettek. A Fiút vonzotta a Srác személyisége, a határozottsága és a férfiassága. A Srác felfigyelt a Fiú kedvességére, figyelmességére, tetszett neki ártatlan hozzáállása a világhoz, megnyerőnek tartotta, hogy mindenkiről és mindenről a jót feltételezi.

A középiskolás évek során szoros viszony alakult ki közöttük, ami több volt, mint barátság. Segítették egymást a tanulásban, jókat beszélgettek, nevetgéltek. A Srác a rossz otthoni viszonyai miatt sok időt töltött a Fiú családjával, nem egyszer előfordult, hogy náluk is aludt. A Fiú gyengéd érzelmeket táplált a Srác iránt, de sosem mert lépni. Számtalanszor megfordult a fejében, hogy a Srác magához szorítja őt és megcsókolja, végtelenszer lejátszódott az elméjében az a jelenet, hogy azt, mondja neki: Szeretlek. De ez sosem történt meg, mert a Fiú félénk volt és nem mert lépni, nem tudta, hogy reagálna erre a Srác. A Srác ilyen téren nem mutatott érdeklődést a Fiú iránt, viszont előszeretettel csábított el mindenkit, akik az útjába kerültek.

A középiskola végeztél az életük más irányba ment. A Srác a fővárosban kezdte meg a főiskolás tanulmányait, míg a Fiú messze otthonától egy vidéki nagyvárosban folytatta felsőszintű képzését. Az évek során tartották a kapcsolatot, telefonon, e-mail-ben, nyaranta találkozgattak. Eltávolodtak egymástól, de ha együtt voltak, akkor minden olyan volt, mint régen. Önmaguk lehettek, mindenféle megjátszás nélkül, elfogadták egymást olyannak, amilyenek. Nem voltak feltételek, csak elfogadás és szeretet.

A főiskola befejezése után a Fiú visszatért a fővárosba, elkezdett dolgozni. Összejött egy Pasival, akivel idővel össze is költöztek. Kapcsolatukat beárnyékolta , hogy a Pasi uralkodó stílusának köszönhetően irányította a Fiút, időnként meg is csalta őt. A Fiú mindig elnézte ezeket a dolgokat, úgy gondolta, ő ennél jobbat nem találhat. 

Végül a Srác is felhagyott csapodár életmódjával és megállapodott egy Legény mellett. Ők is összeköltöztek, tervezgették a közös jövőt. De a Srác úgy érezte valami hiányzik az életében és ezt az űrt időnként kalandokkal és vadászatokkal töltötte ki. Egy nap a sors könyvében ahhoz a fejezethez jutottunk, amikor a Legény egy autóbaleset következtében életét vesztette. A Srác elvesztette élete akkori biztos pontját és kicsúszott alóla a talaj. Visszatért kicsapongó életmódjához, amit alkohollal és droggal fűszerezett meg egyre gyakrabban.

Közben a Pasi elhagyta a Fiút, úgy döntött, hogy neki ebben az országban nincs jövője, így egy levélben elbúcsúzva a Fiútól, a tengeren túlra ment szerencsét próbálni.

Telt múlt az idő és egy nap a Fiú meg a Srác összetalálkozott az utcán. Évek óta nem találkoztak. A Srác teljesen lecsúszott, szétesett az élete, nem találta önmagát. Nagyon megörültek egymásnak és váltottak néhány szót, majd mindenki ment a maga dolgára. 

Egyik este a Fiú felhívta a Srácot, hogy nincs e kedve találkozni vele. A Srác boldogan mondott igen. Megbeszélték, hogy a Srác felmegy a Fiúhoz, aki majd egy vacsorával várja őt. Miután megvacsoráztak, néhány bor kíséretében végig beszélgették az éjszakát. Innentől kezdve egyre többet találkoztak, egyre többször töltötték együtt az éjszakákat, a hétvégéket. A Fiúban újra előjöttek a régi érzések és összeszedve minden bátorságát az egyik este megcsókolta a Srácot. A Srác nem tudta kezelni a helyzetet és hirtelen felindulásból otthagyta a Fiút az éjszaka közepén.

Napokig próbálta a Fiú elérni a Srácot telefonon, de vagy ki volt kapcsolva vagy nem vette fel a telefont. Hetek teltek el, mikor egyszer a Srác felhívta Fiút és kért tőle egy találkozót. A Margitszigeten találkoztak. Sétáltak és beszélgettek a mindennapi dolgokról. Majd az idő haladtával egy padon kötöttek ki. A Srác zavarában össze vissza próbált magyarázkodni, mikor a Fiú megfogta a kezét és nyugalmat árasztva jelezte, hogy minden rendben, nyugodtan elmondhat neki bármit. Számíthat rá. A Srácot elöntötte a régi érzés, hogy a Fiú mellett önmaga lehet és ez jó érzéssel töltötte el. Ekkor a Srác elmondta, hogy nagyon megijedt a múltkori csóktól. Nem tudta mi tévő legyen. El kellett abban pillanatban menekülnie és átgondolnia, számot vetnie az életéről. Rájött, hogy a Fiú mellett mindig is jól érezte magát. Biztonságot és békességet érzett mellette. Meg valami különleges érzést érzett iránta, de sosem jutott el az agyáig, hogy ez az, amit ő igazán keres. Amikor kamaszként együtt voltak megkapta ezt a fajta kielégülést a Fiútól, de a testi kielégülést másoktól szerezte be. Nem fordult meg benne, hogy ezt máshogy is lehetne. A Fiú elmondta neki, hogy ő mindig is gyengéd érzéseket táplált a Srác iránt, de sosem mert lépni, mert félt, hogy elveszti őt.

Rájuk esteledett mire megbeszéltek mindent és az éjszaka sötétjében összebújva ültek a padon. Itt történt meg a második csókjuk.

Azóta a Fiú és a Srác már együtt élnek, boldogságban és békességben. Körbelengte őket az a különleges érzés, amit egymás iránt éreztek. A Fiú segített újra talpra állni a Srácnak, rendbe hozni az életét és szerezni neki egy rendes állást. Tökéletesen kiegészítték egymást.