Szeretek olvasni. Érdekes, hogy nálam hullámzóan van ez a vágy. Van, hogy rám jön és egymás után falom a könyveket, aztán elmúlik és hónapokig semmi. Majd valami ismét beránt és kezdődik az egész elölről. Tavaly nyár óta nem olvastam jóformán semmit. Az előtt pedig elég sokat. Év vége felé betévedtem az egyik könyvesboltban és megláttam Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe című könyvét. Eszembe jutott, hogy egyik barátnőm nagy Oscar Wilde rajongó és, hogy mennyi mindent mesélt vele kapcsolatban. Hallottam már erről a könyvről, de igazándiból nem tudtam miről szól. Elolvastam a könyv hátulján az ismertetőt, ami felkeltette az érdeklődésemet, végül a könyv megvásárlása mellett döntöttem. Akkor még a könyv a polcomon landolt, nem álltam neki rögtön olvasni.
Aztán megnéztem a Penny Deadful című sorozat első évadát (nemsokára jön majd a második évad) és ebben szerepelt egy Dorian Gray nevű fickó. Utána olvastam és a karakter a könyvből való. Még jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy elolvassam a könyvet. Kis idő elteltével idén márciusban elkezdtem olvasni. Annyira magával rántott a könyv, hogy időmhöz mérten elég hamar kiolvastam. Azóta teljesen a hatása alatt vagyok, utána olvastam, megnéztem az egyik filmfeldolgozását is.
A történet annyi, hogy Dorian Gray egy ártatlan fiatal fiú, aki bekerül London arisztokrata vérkeringésébe. Fiatal, jóképű, naiv és ártatlan. Egy festőt (Basil Hallward) megbabonáz a szépsége és kisugárzása, így több képet is készít róla. Az egyik festménye annyira jól sikerül, hogy élete fő művének tartja. Dorian mikor meglátja a képet, elámul és rádöbben, hogy mennyire szép és vonzó ő. Azt kívánja bárcsak megmaradna ilyennek és a kép öregedne ő helyette. Kívánsága valóra válik. Időközben megismerkedik Lord Henry Wotton-nel, aki nagy hatással lesz rá és aki ráveszi, hogy használja ki adottságait és élvezze az életet. Ez az élvezet egyre bűnösebb életet hoz magával, a kép egyre jobban eltorzul, míg főhősünk semmit sem veszít bájából. A történet egyre jobban robog a tragikus végkifejlet felé.
Oscar Wilde egyetlen regénye, nem egy hosszú könyv, mégis a mondanivalója hatalmas. Dorian az ártatlan, A Lord pedig talán maga az ördög, aki befolyásolja őt és végig nézi teremtménye kibontakozását, szárnyalását, majd elbukását. Olyan mondatokat használ, olyan a meggyőző ereje, ami felkelti majd megfertőzi a fiú ártatlan lelkét.
A történetről és a három főszereplőről az író egyszer ezt írta: „A történet főbb szereplői tulajdonképpen egy-egy tükörképemnek tekinthetők. Basil Hallward az, aki legjobb tudomásom szerint most is vagyok, Lord Henry olyan, amilyennek az emberek engem gondolnak, és Dorian Gray az a személy, aki lenni szeretnék… talán, egy másik korban.”
A műben megjelenik a homoszexualitás is. Érzékeltetve van, hogy a festő szerelmes a múzsájába, míg a főhős a féktelen életvitelében, nem csak az alkoholhoz, a drogokhoz és a nőkhöz vonzódik, de fiatal fiúkkal is eljátszadozik testileg és lelkileg.
Az eredeti kéziratban jobban ki volt fejtve a három férfi viszonya egymáshoz, nagyobb teret kapott a festő homoszexualitása és Dorian férfiakkal való szexuális élete. Az akkori (1890) irodalom és társadalom ezt nem tudta volna elviselni, így a szerkesztők kihúzták ezeket a részeket, Az író pedig át írta és hozzá rakott fejezeteket. Így egy teljesen átdolgozott és cenzúrázott változat látott napvilágot. Én is ezt olvastam el Kosztolányi Dezső fordításában, ami lenyűgözően szép nyelvezetet tartalmazott. Tavaly megjelent a valamennyire az eredeti művet visszaadó Dorian Gray képmása című könyv, ami széljegyzeteket és magyarázatokat is tartalmaz és cenzúrázatlan változatban tartalmazza a botrányosnak vélt részeket is. Majd ezt is szeretném megvenni és elolvasni.
Dorian Gray figurája sorozatokban és filmekben is megjelenik, nagyon jó alap anyag. A Penny Dreadful sorozatot látva, egész hűen adja vissza a könyvben leírt figurát. Több filmváltozat is készült hozzá 1945-ben, 2005-ben és 2009-ben. Én a 2009-es filmváltozatot láttam, ami megtartotta az alap történetet, de eléggé átírták. Nekem nem igazán jött be. Az még elhanyagolható, hogy Dorian kinézete a könyvben szőke fürtös és kék szemű, míg a filmben barna hajú és barna szemű. De olyan fordulatokat, szereplőket is tartalmaz, ami benne se volt a könyvben. Viszont a filmben igen jól ábrázolják azt a fékezhetetlen élvezetekkel teli életet, amit a könyv csak árnyaltan ábrázol. Híres még az
Képek a Penny Dreadful című sorozatból, Dorian Gray figurája.
Alakítója Reeve Carney, akit beválasztottam az általam 10 legjobb sorozatpasijai közé.
Képek a 2009-es filmváltozatból, amiben Ben Barnes alakítja Dorian Gray-t
Forrás: fictionkult (nagyon jó kritika a könyvről), pink puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése