2011. december 29., csütörtök

41. Elkezdtem...


... olvasni tamás blogját. Ki is raktam a linkek közé. Tetszenek az írásai, időnként felnevetek, együtt érzek vele és néha, mintha a saját gondolataimat, élményeimet olvasnám vissza. Ja és örülök, hogy nem csak én tudok keseregni :)

... használni a Tumblr-t. Ha már mindenkinek van, én miért maradjak ki belőle. Képek pasikról, mindenféle dolgokról, megosztok rövid, magvas gondolatokat és zenéket.

... újra ismerkedni. Visszaregeltem magam a romeora. Levelezgetek, néhány sráccal már áttértünk az MSN használatára. Kettővel találkoztam is. Az egyik állandóan zavarban volt és lusta, hogy másodjára találkozzunk, csak írogat. A másik meg egy "egyetemi Havas" kiadás volt. Elszállva magától, szétesett a széken miközben magáról áradozott.

... írni egy regényt. Júliusban kezdtem el. Megírtam az elejétől a végéig, elolvastattam pár emberrel, átbeszéltem velük mit gondolnak, mik az észrevételeik. Most a legnehezebb fázisban vagyok, csiszolgatom, helyre kell tennem benne sok mindent, formázni, kijavítani a helyesírási, fogalmazási hibákat. Hát egyszer csak majd készen leszek vele. :)

... gyűjteni képeket a "tigris csíkokról/treasure trailről" :D, szóval az a tervem, hogy megosztom őket szép lassan. Csináltam is ennek egy külön kategóriát.

2011. december 28., szerda

40. Mondd meg Ödönnek, hogy Uncle Sam...


... bekaphatja.

Azt hiszem kezdem az elejéről. Tavaly ilyenkor megköszönték a munkahelyemen, hogy ott dolgoztam és átszervezések végett utcára kerültem. Elmentem munkanélkülire, ahol minden alkalommal minimum 2 órát kellett ülni. Semmilyen szinten nem tudtak munkát ajánlani, ha rá kérdeztem elmondták, hogy sajnos ami van, az kint van a falon, onnan szemezgessek. Lelkesen körbe is néztem, de valahogy nem vagyok sem ápoló, sem targoncás és vegyészmérnök végzettségem sincsen. Így minden egyes alkalommal csak órákat ülni mentem oda. 4 hónap keresgélés után sikerült elhelyezkednem. 2 hónapnyi munka után lejárt a próbaidőm, ismét megköszönték, hogy ott voltam. Újra kezdődött minden előről.

Mindenféle közvetítő céghez beregeltem, sok helyre felraktam az önéletrajzomat, folyamatosan küldözgettem mindenfelé. De Semmi nem történt. Az összes ismerősömnek szóltam, hátha több szem többet lát alapon, de állóvíz volt az egész. Nem, hogy embereket nem kerestek, inkább leépítettek, létszámstop. Egy idő után kezdtem magam lúzernek érezni, de sok ismerősömtől hallottam, hogy mostanság ez a normális állapot az álláskeresésben. Októberben végül sikerült egy műszaki boltba elhelyezkednem, úgy, hogy nincs ilyen műszaki tapasztalatom, de azt mondták nem baj. 1 hét után mégiscsak baj lett. Aztán két napot eltöltöttem a Mi a szösznél, az ellenségemnek se kívánnám, ami ott volt. December eleje óta végre sikerült egy normális munkát találnom. Remélem ez már tényleg tartós lesz.

Imádtam munkakeresésem alatt olvasgatni az olyan magas pozícióban lévő emberek megjegyzéseit, hogy nem kell annyit költeni, meg hogy aki akar az talál munkát. Hát kérem alássan nem a tökömet vakargattam itthon, 10 évig rendesen volt munkám, nem terveztem be, hogy jóformán 1 évig itthon üljek és nézzem a 4 falat.

Kedves Ödönéknél meg van lakáshitelem. becsületesen fizetem a nem kis törlesztő részletet. Bementem hozzájuk október végén, hogy nincs e valami megoldás, mert egyre nehezebben nyögöm a hitelt a munkanélküli járadékból. Azt mondták van persze, ne izguljak. Kitöltettek velem egy csomó papírt, be kellett szereznem a munkanélkülitől egy papírt, hogy tényleg az vagyok. Eltelt két hónap és még mindig semmi döntés nincsen. Ráadásul ez a "segély kérelem" szerződés módosításnak fog minősülni, ami azt jelenti, ha pozitív az elbírálás, akkor 25000 Ft-ot ki kell csengetnem. Vajon melyik részt nem értették abból, hogy nem tudok fizetni, ezért folyamodok kérelemhez.

Mint megtudtam, kedves bankok 90 napig bírálgatnak. Bezzeg, ha én kések a törlesztő részlettel, rögtön jönnek a fenyegető levelek és hívogatnak, hogy na mi van nem fizetünk, nem fizetünk??!!!!
Tanulság: válságra való tekintettel átmenetileg lekapcsoljuk a fényt az alagút végén :D

2011. december 25., vasárnap

39. Fire with fire


Nagyon tetszik ez a dal. Scissors Sisters harmadik stúdió albumán található, a Night Work albumon.



2011. december 24., szombat

38. When a child is born

Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok Kellemes Ünnepeket!

Bevallom még mindig nincs karácsonyi hangulatom, próbálom magam hangolni, de még Mariah Carey karácsonyi albuma sem tudott eddig segíteni. Pedig sok művész karácsonyi albumát meghallgatva, még mindig az övé a legjobb, mondhatni fényévekkel.

Viszont találtam egy érdekességet. Legalább is számomra az. Tudtam eddig is, hogy Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam című száma eredetileg nem magyar, de a napokban eszméltem rá, hogy kint az amcsiknál ez egy karácsonyi dal. Így ezzel a dallal kívánok mindenkinek minden jót mindenkorra :)

Énekli az angol X-factor 2009-es nyertese, Joe McElderry.



2011. december 19., hétfő

37. Sorozatjunkie lettem


Mindig is néztem sorozatokat. Régebben olyanok szögeztek a képernyő elé, mint a Vészhelyzet (Green doki haláláig), Magnum, Miért éppen Alaszka vagy a Rém rendes család. Számomra a legnagyobb kedvenc a Rém rendes. Egyszerűen überelhetetlen és mindig megtudom nézni és nagyokat nevetek rajta.

Sorozatjunkie-ságomat Dr. House-nak köszönhetem. Amikor meghalt Gregory House magyar hangja, Szakácsi Sándor, valahogy a másik hanggal nem igazán tudtam megszokni. A sorozatot nem akartam eldobni, mert azt szerettem, szóval elkezdtem letölteni. Nem vártam már tovább heti izgalommal, vajon mi fog történni a következő héten, nem ragaszkodtam tovább a szinkronhoz, a magyar vetítési szokáshoz, ezért elkezdtem letölteni. Együtt haladtam Amerikával, megszokva angolul a sorozatot. Több ismerősöm ajánlott mindenféle sorozatokat és szép lassan elkezdtem őket bepróbálni. Mára már ott tartok, hogy kb 30 sorozatot nézek, amik a mai napig mennek, emellett mindig van egy régebbi sorozat, amit ledarálok. Ilyen volt például a Nyomtalanul. Szeptemberben bepróbálom az újoncok sokaságát, de azokból kevés szokott megmaradni.

A teljesség igénye nélkül a nagy kedvenceim

dráma kategória: Bones, Breaking Bad, Damages, Dexter, House, The Big C, The Closer, The Vampire Diaries, White Collar

vígjáték kategória: 30 Rock, Community, Glee, How I Met Your Mother, Modern Family, The Middle, Two and a half men

újdonság kategória: American Horror Story, Homeland, New Girl, Once upon a Time, Person of Interest, Revenge, Teen Wolf, The Secret Circle

régi, most már nem megy és ledarálom kategória: Cheers, Everwood, Nyomtalanul.

Tervezem, hogy némelyikről írok egy egy bejegyzést, szóval lesz mit olvasni, annak, aki szereti a sorozatokat.

2011. december 18., vasárnap

36. Volt egy fiú

A szomorúság, a mély fájdalom és az elveszettség érzése járta körbe a fiút. Nem tudta mit csináljon, merre folytassa tovább az útját. Elvesztette szerelmét, munkáját, álmait és az önbecsülését. Sötétnek látta a világot, nem tudott örülni semminek, semmi nem csalt mosolyt az arcára. Sötét szobában feküdt, napokig nem fürdött, korgó gyomorral erőtlenül járkált lakásában. Csak a cigaretta és az alkohol enyhített belsejét felfaló fájdalmán. Gondolkodott, tépelődött, magában beszélt, időnként hangtalanul végig folyt arcán könnyeinek folyói. Nem tudott rendesen aludni, ha mégis sikerült elszenderednie, álmai még jobban felkavarták.

Telt, múlt az idő és a fiú közömbössé vált. Kijárt már a fényre, eljátszotta a mosolygó ifjút környezetének, de legbelül több sebből vérzett. Nem törődött semmivel, sodródott az árral, kifejezéstelen arccal nézte, mi történik körülötte.

Az idő enyhíti a fájdalmat - mondogatták neki, de ő nem hitt ezeknek a közhelyeknek. Mégis az idő múlásával tapasztalta, hogy van valami a régi bölcs mondásokban. A fiú szép lassan elkezdte összeszedegetni széthulló darabjait, vérző szívére gyógyfüvet rakott, sajgó lelkére gyógyteát ivott. Újra elkezdte látni a fényt, újra érezte, hogy lehet, hogy van tovább. Csak fel kell állnia és küzdenie kell álmaiért.

A fiú erőt vett magán, lassan és nehézkesen feltápászkodott, elindult a lehetőség ajtaja felé. Mikor odaért, kezét a kilincsre helyezte, hosszú percekig némán nézte, majd lenyomta a kilincset és kilépett a zajos világ forgatagába. Félt, de tudta, hogy járt már ezen a helyen, csak újra fel kell vennie a ritmust. Nem lesz semmi baj.

A fiú újra talált munkát, újra kezdte az ismerkedést. Az élet kínál mindig lehetőségeket, csak észre kell venni őket és élni kell velük.