310. Füstmentesen

Régebben bulikban pia mellé gyújtottam rá pár szálra. Aztán 2008. szeptemberétől napi megszokássá vált a dohányzás. Elértem azt a szintet, hogy napi 1 dobozzal elszívtam. Mivel az ár eléggé megugrott az utóbbi időben, így  tavaly nyár óta töltöttem a cigit, csak időnként vettem egy dobozzal.

Szeretek/szerettem dohányozni. Nem azért gyújtottam rá, mert más is ezt csinálja vagy mert ettől menő leszek vagy mert jól illik a kávé mellé, hanem mert szerettem, élveztem csinálni.

Múlt hét elején jött egy gondolat, hogy már 6 éve dohányzom elég erősen, mi lenne ha megpróbálnám letenni. Nem azért, mert ciki, drága, büdös vagy mert betegségeket okoz, hanem mert most úgy gondolom, hogy most van elég erőm végig csinálni.

Azt tudtam, hogy semmiféle segítséget nem fogok felhasználni ehhez. Nem fogok leszoktató kurzusra menni vagy nikotin tapaszt ragasztgatni magamra. Úgy vagyok vele, hogy ezt fejben kell eldönteni és határozottnak, kitartónak kell lenni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.

Az első három napban minden gondolatom e körül forgott. Többet gondoltam a cigire, mint a szexre. A szexről is a cigi jutott eszembe, hogy utána milyen jó lenne elszívni. 

Nagy a kísértés, hiszen nálam a szűk családi körben mindenki dohányzik, a barátaim nagy része dohányzik, a kollégáim nagy része dohányzik, ráadásul Tökfej is dohányzik.

Eltelt az első hét füstmentesen. Sokszor eszembe jut, de le kell foglalnia magát az embernek. Nassolni nem akarok helyette, mert a végén még rám szalad 20 kiló, annak meg nem örülnék. Így egyik ismerősöm azt ajánlotta, hogy egyek nyers sárgarépát. Egészséges és nem hizlal. Napi két répát szépen elrágcsálok, joghurtokat eszem müzlivel. Ezzel próbálom a nassolást megkerülni.

Nem mondom, hogy soha többet nem fogok rágyújtani, mert soha ne mond, hogy soha. De mindent megteszek, hogy sikerrel járjak.