Tengerészkék

2012. december 16., vasárnap

152. Nosztalgikus tisztelgés 10.

A hattyú igazsága című dal, eredetileg egy orosz dal, ami 1975-ben íródott. Szerzője: Volodymyr Ivasyuk. A dal egy Szovjet-Ukrán film betét dala volt, eredetileg Sofia Rotaru adta elő. Cserháti ezzel a dallal indult 1985-ban a Slágerbarátság című dalversenyen, ahol az első díjat szerezte meg. A magyar szöveget Bradányi Iván írta. Szívbemarkolóan gyönyörű a dal és az előadás.

151. A boldogságra rátalálni, mindig van remény

A Fiú élete új mederbe ért, amikor elkezdte a középiskolát. Új környezet, új társaság, új kihívások. Ekkor ismerte meg a Srácot, mint új osztálytársát. A Srác jóképű volt, jó megjelenéssel, olyan kisugárzással és kommunikációs képességgel, ami maga köré gyűjtötte a fiúkat és a lányokat, a fiatalokat és az idősebbeket is. Ahogy telt múlt az idő és a Srác felfigyelt a csendes, halk szavú Fiúra, aki kisfiússágával és ártatlanságával felhívta a figyelmét. Történt egy napon, hogy az iskolába haza felé menet pár link alak a suliból kötekedni kezdett a Fiúval. Fizikumából és attitűdjéből adódóan a fiú nem tudta megvédeni magát, az arra járó Srác vette védelmébe és oszlatta fel a gyűlölettel támadó csoportot. A fiú megköszönte a Srácnak a segítséget, majd együtt indultak el a haza felé. Az úton némán meneteltek egymás mellett, majd egy padon megpihenve kezdtek el beszélgetni egymással. Annyira belefeledkeztek, hogy észre sem vették, hogy rájuk sötétedett.

Ezután a Srác haza kísérte a Fiút, aki végül megköszönte a Srác kedvességét és hogy megvédte a őt azoktól a huligánoktól. Innentől kezdve a suliban nem beszélgettek egymással, mindenki a saját szerepének megfelelően viselkedett, de haza felé mindig együtt mentek, ekkor igazán önmaguk lehettek. A Fiút vonzotta a Srác személyisége, a határozottsága és a férfiassága. A Srác felfigyelt a Fiú kedvességére, figyelmességére, tetszett neki ártatlan hozzáállása a világhoz, megnyerőnek tartotta, hogy mindenkiről és mindenről a jót feltételezi.

A középiskolás évek során szoros viszony alakult ki közöttük, ami több volt, mint barátság. Segítették egymást a tanulásban, jókat beszélgettek, nevetgéltek. A Srác a rossz otthoni viszonyai miatt sok időt töltött a Fiú családjával, nem egyszer előfordult, hogy náluk is aludt. A Fiú gyengéd érzelmeket táplált a Srác iránt, de sosem mert lépni. Számtalanszor megfordult a fejében, hogy a Srác magához szorítja őt és megcsókolja, végtelenszer lejátszódott az elméjében az a jelenet, hogy azt, mondja neki: Szeretlek. De ez sosem történt meg, mert a Fiú félénk volt és nem mert lépni, nem tudta, hogy reagálna erre a Srác. A Srác ilyen téren nem mutatott érdeklődést a Fiú iránt, viszont előszeretettel csábított el mindenkit, akik az útjába kerültek.

A középiskola végeztél az életük más irányba ment. A Srác a fővárosban kezdte meg a főiskolás tanulmányait, míg a Fiú messze otthonától egy vidéki nagyvárosban folytatta felsőszintű képzését. Az évek során tartották a kapcsolatot, telefonon, e-mail-ben, nyaranta találkozgattak. Eltávolodtak egymástól, de ha együtt voltak, akkor minden olyan volt, mint régen. Önmaguk lehettek, mindenféle megjátszás nélkül, elfogadták egymást olyannak, amilyenek. Nem voltak feltételek, csak elfogadás és szeretet.

A főiskola befejezése után a Fiú visszatért a fővárosba, elkezdett dolgozni. Összejött egy Pasival, akivel idővel össze is költöztek. Kapcsolatukat beárnyékolta , hogy a Pasi uralkodó stílusának köszönhetően irányította a Fiút, időnként meg is csalta őt. A Fiú mindig elnézte ezeket a dolgokat, úgy gondolta, ő ennél jobbat nem találhat.

Végül a Srác is felhagyott csapodár életmódjával és megállapodott egy Legény mellett. Ők is összeköltöztek, tervezgették a közös jövőt. De a Srác úgy érezte valami hiányzik az életében és ezt az űrt időnként kalandokkal és vadászatokkal töltötte ki. Egy nap a sors könyvében ahhoz a fejezethez jutottunk, amikor a Legény egy autóbaleset következtében életét vesztette. A Srác elvesztette élete akkori biztos pontját és kicsúszott alóla a talaj. Visszatért kicsapongó életmódjához, amit alkohollal és droggal fűszerezett meg egyre gyakrabban.

Közben a Pasi elhagyta a Fiút, úgy döntött, hogy neki ebben az országban nincs jövője, így egy levélben elbúcsúzva a Fiútól, a tengeren túlra ment szerencsét próbálni.

Telt múlt az idő és egy nap a Fiú meg a Srác összetalálkozott az utcán. Évek óta nem találkoztak. A Srác teljesen lecsúszott, szétesett az élete, nem találta önmagát. Nagyon megörültek egymásnak és váltottak néhány szót, majd mindenki ment a maga dolgára.

Egyik este a Fiú felhívta a Srácot, hogy nincs e kedve találkozni vele. A Srác boldogan mondott igen. Megbeszélték, hogy a Srác felmegy a Fiúhoz, aki majd egy vacsorával várja őt. Miután megvacsoráztak, néhány bor kíséretében végig beszélgették az éjszakát. Innentől kezdve egyre többet találkoztak, egyre többször töltötték együtt az éjszakákat, a hétvégéket. A Fiúban újra előjöttek a régi érzések és összeszedve minden bátorságát az egyik este megcsókolta a Srácot. A Srác nem tudta kezelni a helyzetet és hirtelen felindulásból otthagyta a Fiút az éjszaka közepén.

Napokig próbálta a Fiú elérni a Srácot telefonon, de vagy ki volt kapcsolva vagy nem vette fel a telefont. Hetek teltek el, mikor egyszer a Srác felhívta Fiút és kért tőle egy találkozót. A Margitszigeten találkoztak. Sétáltak és beszélgettek a mindennapi dolgokról. Majd az idő haladtával egy padon kötöttek ki. A Srác zavarában össze vissza próbált magyarázkodni, mikor a Fiú megfogta a kezét és nyugalmat árasztva jelezte, hogy minden rendben, nyugodtan elmondhat neki bármit. Számíthat rá. A Srácot elöntötte a régi érzés, hogy a Fiú mellett önmaga lehet és ez jó érzéssel töltötte el. Ekkor a Srác elmondta, hogy nagyon megijedt a múltkori csóktól. Nem tudta mi tévő legyen. El kellett abban pillanatban menekülnie és átgondolnia, számot vetnie az életéről. Rájött, hogy a Fiú mellett mindig is jól érezte magát. Biztonságot és békességet érzett mellette. Meg valami különleges érzést érzett iránta, de sosem jutott el az agyáig, hogy ez az, amit ő igazán keres. Amikor kamaszként együtt voltak megkapta ezt a fajta kielégülést a Fiútól, de a testi kielégülést másoktól szerezte be. Nem fordult meg benne, hogy ezt máshogy is lehetne. A Fiú elmondta neki, hogy ő mindig is gyengéd érzéseket táplált a Srác iránt, de sosem mert lépni, mert félt, hogy elveszti őt.

Rájuk esteledett mire megbeszéltek mindent és az éjszaka sötétjében összebújva ültek a padon. Itt történt meg a második csókjuk.

Azóta a Fiú és a Srác már együtt élnek, boldogságban és békességben. Körbelengte őket az a különleges érzés, amit egymás iránt éreztek. A Fiú segített újra talpra állni a Srácnak, rendbe hozni az életét és szerezni neki egy rendes állást. Tökéletesen kiegészítték egymást.

2012. december 14., péntek

150. Angyalok

Ha már karácsony és jönnek az angyalok meg angol X-factor és benne éneklik Robbie Williams Angels című dalát, akkor megosztom a dalt néhány angyal társaságában. Egyébként imádom ezt a verziót, ami anno Knebworth-ban készült. Az angol X-factor verziót akartam belinkelni elsőként, de azt nem engedik, sajna le van tiltva. De ha valakit érdekel, akkor kattintson erre a link-re és megnézheti. Egyébként a srác 2. lett a mostani versenyben. Teljesen megérdemelten.

2012. december 9., vasárnap

149. Töki pompos

Már rég óta hallottam a töki pomposról, de még sosem kóstoltam. Ma voltam a Vörösmarty téren és végre kipróbáltam. Ez egy kenyér lepény, amin van tejföl, szalonna, hagyma és egy kis kolbász meg sajt. Nagyon finom, viszont elég drága és nem adnak belőle túl nagy darabot. Egy darab 900 Ft volt.

Irdatlan mennyiségű ember volt a téren, járkáltak a bódék között, lehetett vásárolni mindenféle csecsebecsét, vehettél magadnak enni és persze inni is. Főként forralt bort, ami a szezon egyik legjobb itala és testmelegítője. Nem bírtunk sokáig ott bóklászni, kb 1 órát, mert nagyon hideg volt. Így inkább betértünk iszogatni egy zártabb helyre, ahol kiolvadhattunk. Annyira átfagytam, pedig felöltöztem rendesen, hogy szerintem még fél óra kint a hidegben és a boxeremben lévő részem belső szervvé vált volna :)

148. A Hobbit: Váratlan utazás

2012. december 13-án jön az első rész. Rajtam kívül várja még valaki nagy izgalommal? :)

147. Nosztalgikus tisztelgés 9.

1972-es a Táncdalfesztiválon Cserháti előadói díjat nyert a Nem volt ő festő című dalával. A dal megjelent kislemezen a Repülj, kismadár című dallal (1972). Legközelebb az 1992-es Édes kisfiam című albumon szerepelt ez a dal, mely lemezen Cserháti feldolgozta régi slágereit. Érdekes hallani, mennyire mások a dalok. Nem csak az áthangszerelések miatt, hanem, hogy milyen sokat változott a hangja az idő elteltével. Érettebb lett. Ezért most mindkét változatot megjelenítem. Természetesen időrendi sorrendben rakom ki.

146. Kamaszkorom legszebb csaja

11 évesen láttam először a Marslakó a mostohám című filmet. Azóta vagy százszor láttam és még mindig nem tudtam megunni. Van valami báj ebben a filmben. Ja és nem mellékesen odáig voltam Kim Basinger-ért, hogy milyen gyönyörű nő. A mai napig az egyik legszebb nőnek tartom a világon. Állandó magyar hangjával, Kovács Nórával azt hiszem a legtökéletesebb női kombináció számomra. Tegnap ünnepelte 59. születésnapját. Boldog szülinapot, kamaszkorom legszebb csajának/nőjének!

2012. december 7., péntek