2015-ben végre Julianne Moore megkapta, ami már kijárt neki régóta. Őt ünnepelték hónapok óta először a kritikusok, majd a szakma. A Still Alice-ben nyújtott alakításával annyi díjat vihetett haza, hogy ahhoz már egy külön óriás vitrin kell, ahova bepakolhatja őket. Szeretem őt, mert tehetséges, szép, imádom a vörös haját, helyt áll komédiában és drámában. Valamint filmvásznon érzelmesebben és elcsúnyultan gyönyörűen nála senki nem tud jobban sírni. A filmben, amiért a filmvilág éltette, egy egyetemi tanárt alakított, akinél Alzheimer-kórt állapítanak meg. Érzékletesen mutatja be a film, ahogy előjönnek az első jelek, végig nézhetjük, ahogy egy életerős nőn, eluralkodik ez a kegyetlen betegség. Julianne Moore olyan finom átéléssel adja elő ezt, hogy az ember végig izgul érte, tátva marad a szája és összeszorul a szíve. Alakításáért megérdemelten kapta meg végre az Oscar-díjat. Mókás, hogy Oscar szempontjából Alec Baldwin kezd szerencsét hozni a színésznőknek. Az életben Kim Basinger férje volt, amikor a nő Oscar-díjat kapott. Tavaly Cate Blanchett férjét játszotta egy Woody Allan filmben, amiért a nő végül Oscar-díjat kapott. Most a Still Alice-ben, Julianne Moore férjét játszotta. A nő szintén díjazott lett. Lehet ez egy titkos recept a díjakért ácsingózó színésznőknek? :)
Eddie Redmayne, szintén vöröses hajkoronával idén átehette a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Róla írtam már régebben, amikor felfedeztem őt az Egy hét Marilynnel című filmben. Ő is elég sok díjat vihetett haza a Stephen Hawking életéről szóló filmért. Ez A mindenség elmélete. Eddie ebben a híres elméleti fizikust alakította egyetemi éveitől egészen az angol királynő kitüntetéséig. Láthattuk, ahogy nála is a betegség tünetei elkezdenek előtörni, majd ahogy végül egy tolószékbe kényszerül és egy számítógép segítségével képes csak kommunikálni. A betegség egyébként az ALS, amiben a főhős szenved, tavaly ennek a betegnek a felhívására voltak a jeges vödrök. Sok kritikát olvastam arról, hogy megérdemelte e ezt a kitüntetést vagy sem. Volt, aki éltette, volt, aki felháborodott, hogy bárki eltudta volna játszani egy filmen keresztül egy embert, aki egy tolókocsiban ül és nem csinál semmit. Szerintem ez tévedés. Baromi nehéz egy érzelmet, egy pillanatot kifejezni egy nézéssel, egy arcrándulással. Legyen az komikus, drámai, mosolyt csalogató vagy könnyet fakasztó. Szerintem ezek nagyszerűen sikerültek neki. Ezek voltak azok a pillanatok, amikért megemeli az ember a kalapját a srác alakítása előtt.
