291. Felszállott a főnix

"Ő lett egyik (liberálisan nevelt) oldalon a tolerancia, a sokszínűség, a másság úttörője, a kapu egy elfogadóbb világra, míg a másikon a nő-férfi szerepek elcsorbulásának, az emberi nem elkorcsosulásának, és a gyermekek megrontásának közvetlen kiváltó oka. Mert sokan vannak, akik a gyermekeiket féltik tőle. Azt nem tudni, hogy pontosan mitől: talán attól, hogy Conchita Wurst megfertőzi őket, és hirtelen szakállas nénivé szeretnének a gyerekek is válni, vagy inkább attól, hogy majd olyan ember lesz belőlük, aki – hasonlóan mint Tom Neuwirth – akkor is felvállalja magát, ha az nem mindenkinek tetszik. Ez utóbbi esélyesebb, mint az előbbi, kérdés: miért tartják ezt életveszélyesnek keletebbre, és miért üdvözlik nyugatabbra?"

Forrás: HVG

Bevallom őszintén, nem vagyok egy nagy Eurovíziós Dalfesztivál rajongó, csak fél szemmel szoktam követni. Általában a győztest meg a magyar versenyzőket le szoktam csekkolni és ebben ki is merül az érdeklődésem. IO barátom ennél azért jobban és összeszedettebben otthon van a témában.

Idén is így volt, megnéztem Andrisunk előadását és egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet Conchitára. Addig is láttam a neten, hogy van egy szakállas travi a versenyzők között, de nem igazán hozott lázba, hogy megnézzem az előadását. Ismerősöm mikor megmutatta a felvételt, először kicsit sokkolt a szakáll, de elvonatkoztattam tőle és bevallom leesett az állam, hogy milyen hangok jönnek ki ebből a "nőből".

Aztán a hétvégén olvastam, hogy megnyerte a versenyt, Andrásunk meg 5. lett. Nagyon büszke voltam a mi fiúnkra, büszkeséggel töltött el, hogy Európa is értékelte azt, amit letettünk az asztalra. Bár nekem nem igazán tetszik a dal, de Kállay-Saunders András profihoz mérten adta elő, le a kalappal előtte. Legyünk rá büszkék és azt mondom inkább ezzel foglalkozzunk és örüljünk az elért eredménynek és ne azzal törődjünk, hogy milyen szakállas nő nyerte a versenyt és hogy miért. Jó lenne, ha egyszer végre tudnánk örülni a sikereinknek.

Egyébként meg hihetetlenül fel van fújva ez az egész dolog, ami Thomchita (ha már travi, akkor Thomas és Conchita összevonva) körül zajong. Egy ének versenynek nem arról kéne szólnia, hogy ki hogyan énekel, hogyan adja elő a dalt? Miért arról szól, hogy hogyan nézz ki? Miért meghatározó még mindig  a XXI. században, hogy az illető mennyire magas, kövér vagy sovány, kancsal vagy színesbőrű, egyenes haja van vagy visel e zoknit?

Szomorú, hogy még mindig ott tartunk, mint a 80-as években, amikor is az egyik klipben egy bajszos nő takarítva énekelt és letiltották a klipet és nem lehetett leadni sehol egészen Freddie Mercury haláláig. Azóta persze rongyosra játszották, a dal maga oltári nagy sláger lett és maga a videóklip pedig egy meghatározó ikon. Természetesen egy szóval se mondom, hogy ez a mostani fellépés hasonló pályát fog bejárni, de kicsit már túl léphetnénk a külsőségeken.

Lehet, hogy ennél a műsornál is úgy kéne szavazni, mint ahogy a Voice zsűrijének. Otthon a tévé előtt háttal kellett volna ülni, hallgatni a dalt és, ha úgy érezzük, hogy elnyerte tetszésünket a dal és az előadás, akkor elküldjük a telefonunkról az sms-t és utána fordulunk meg és nézzük meg az illetőt. Bár enélkül is nagyon sokan szavaztak a "lányra". És nem hiszem, hogy az a sok szavazó polgárpukkasztásból vagy brahiból tett így. Érdekes módon, mi is 10 ponttal jutalmaztuk az produkciót, ami ugye a második legtöbbet adható pont. Pedig a kormányunk elutasítja az ilyesmit.

Nem értek teljesen egyet azzal, jobban mondva sajnálom, hogy ez még mindig ennyire kiemelkedő és kénytelenek nyugaton teljes mértékben ráhúzni Thomchitára, hogy ő a tolerancia és az elfogadás követe. Ő csak egy srác, aki felvállalta, hogy szeret nőnek öltözni, kicsit sokkolta a népet, hogy e mellé szakállat viselt (bár szerény véleményem szerint, szakáll nélkül egy helyes kis "nő" lenne) és kiállt ország-világ elé és fantasztikusan elénekelt egy dalt, aminek komoly mondanivalója van. Ezt kéne értékelni. Nem hiszem, hogy tettével most azt éri el, hogy minden fiú szakállas nő akar lenni, de biztos sokaknak segít abban, hogy elfogadják és felvállalják önmagukat, olyannak, amilyenek.

Borzalmas, hogy ezzel szemben keleten fújolnak, átkozódnak és bedobják a gyerek témát, hogy mit mondjunk ilyen esetben egy gyereknek. Szerintem a szülőség szégyene, aki ilyen kérdést feltesz magának, mert egy szülőnek bármit el kell tudnia magyarázni a gyermekének. Nyugodtan el lehet mondani a gyereknek, hogy ez egy bácsi, aki néninek van öltözve, mert ő így érzi jól magát. Valszeg a gyereket három másodpercnél tovább ez nem igazán fogja tovább érdekelni.  És szerintem mondjuk egy másik szülő vagy nagyszülő halálának elmagyarázása a gyereknek sokkal embert próbálóbb feladat lenne.

Lehetne ezt hosszasan még ragozni, de teljesen felesleges, hiszen minden csoda három napig tart. A ma híre, a holnap szemete, ahogy szokták a bölcsek mondani. Végezetül e bejegyzésemet egy olyan dallal fejezném be, amit a nyertes nő énekel még srác korából. Nem egy szép fiú, bár nekem tetszenek az elálló fülei. :) Egy viszont biztos, hangja van a srácnak! És egy énekversenyben ez a legfontosabb!