Körülbelül egy hónappal ezelőtt visszaregisztráltam magam a melegek között csak kékiwiwnek hívott társkereső oldalra. Megindultak a levelezések, ismerkedések. Volt eddig néhány randim, de igazándiból egyikből sem lett semmi. Ritka, hogy én ráírok bárkire is, inkább csak nézelődöm és ha kapok egy levelet vagy egy lábnyomot, akkor szoktam reagálni. Mindenkinek válaszolok, aki megkeres, én sem szeretném, ha válasz nélkül hagynának.
Akik általában rám találnak:
- a maguktól elszállt, öntelt huszonéves egyetemisták, akik nem sok élet céllal rendelkeznek (vajon az egzisztenciával rendelkező pasit látják bennem?)
- az ötvenes pasik, akik a nyunyót vélik felfedezni bennem, aki mellett fiatalosak maradhatnak
- a több éve kapcsolatban lévők, akiknek ellaposodott a szerelmi életük és egy kis kalanddal izgalmat szeretnének vinni az életükbe
- a korombeliek, akik túl vannak egy nagy csalódáson és nem vágynak semmi komolyra
- és végezetül a külföldiek (velük legalább tudom gyakorolni az angolt. :)
A társkeresés nem egyszerű. Göröngyös és hosszú az út, mire az ember talál egy olyat, akivel el tudná képzelni, hogy párkapcsolatba kerüljön vele. Persze, ahhoz az is kell, hogy a másik fél is ezt gondolja. Nem szabad feladni. Próbálkozni kell újra és újra és újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése