2011. június 30., csütörtök

27. The Story


Grace klinika musical epizódjában volt ez a dal. Én nem nézem, de a a családnak és a barátoknak köszönhetően (ők nézik) hallottam ezt a dalt. Teljesen beleszerettem. Sara Ramirez olyan kisugárzással rendelkezik, hogy az ember egyszerűen megszereti, bevonza és amilyen hangja van... na attól én tátott szájjal padlót fogva lepetézek :D

Egy élőben előadót verziót szúrok be + dalszöveg


All of these lines across my face
Tell you the story of who I am
So many stories of where I’ve been
And how I got to where I am
But these stories don’t mean anything
When you’ve got no one to tell them to
It’s true, I was made for you
I climbed across the mountaintops
Travel across the ocean blue
I cross over lines and I broke all the rules
And baby I broke them all for you
Oh because even when I was flat broke
You made me feel like a million bucks
You do, I was made for you
You see the smile that’s on my mouth
It’s hiding the words that don’t come out
All of the friends who think that I’m blessed
They don’t know I’m in this mess
No they don’t know who I really am
And they don’t know what I’ve been through
Like you do, and I was made for you
All of these lines across my face
Tell you the story of who I am
So many stories of where I’ve been
And how I got to where I am
Oh but these stories don’t mean anything
When you’ve got no one to tell them to
It’s true, I was made for you
Oh yeah, and it’s true that I was made for you

2011. június 20., hétfő

26. Figyeljünk oda önmagunkra 2.

Szerintem az AIDS-ről mindenki hallott már, tudja hogyan lehet védekezni ellene. Ha kalandozol, használj óvszert és időnként menj el szűrésre. Ingyenes és névtelen. Ennyit megér az egészségünk.

A franciák csináltak egy nagyon ütős animációs kampány reklámot. Készült heteró és meleg verzióban is. Ide az utóbbit szúrom be. Enjoy it!


25. Figyeljünk oda önmagunkra 1.


Az Everyman és a Cosmopolitan együtt harcol 2001 óta a hererák ellen. Ez egy olyan kényes betegség, mint a nőknél a mellrák, idejében felfedezve, szinte teljesen gyógyítható. Önmagunk vizsgálatával is észre tudjuk venni az elváltozást. Érdekessége, hogy a férfiaknál kialakuló rákfajtáknak, mindössze csak az 1%-a, viszont a 20-25 év közötti férfiak körében a hererák a leggyakoribb daganat fajta. Azért ez szerintem ijesztő és elgondolkodtató.


A kampányban eddig Lenny Kravitz, Danny Cipriani, Ewan McGregor, Danny Dyer, Eminem és Adam Levine vett részt, figyelemfelkeltés képpen pucéran áltak a kamera elé.

2011. június 13., hétfő

24. Hónaljkutya meg a tetkó


23. Komolyat keresek, egyébként mekkora a farkad?


Eltelt egy hónap a szakítás óta. Visszaregeltem magam a kék iwiwként aposztrofált ismerkedő oldalra. Nem kapkodom el a dolgot, úgy érzem még idő kell, hogy bármi legyen, de az esélyt megadom.

Nem igazán volt/van kedvem újra kezdeni az ismerkedést. Újra a sok hülye levelezés, nem normális állatokkal való beszélgetés, találkozás egyszavas srácokkal, akiknek fogalmuk nincs az életről, csak élnek az álomvilágukban.

Nehéz a meleg világ tengeréből kihalászni egy gyöngyszemet.

Ha valaki tényleg komolyat keres és komolyan is gondolja ezt a kapcsolatosdi dolgot, akkor szerintem nem lehet akadály az, hogy ha a másikhoz át akarsz menni, akkor többet kelljen utazni 20 percnél. Nem mindenki lakik a belvárosban, léteznek emberek, akik a külvárosokban laknak, ők is ugyan olyan emberek.

Ismerkedési levelezésnél vagy msn-n való beszélgetésnél a második kérdés ne az legyen, hogy mekkora a farkam. Szerintem így ellentmondásba kerül a komoly kapcsolat keresésének kijelentése.

Miért befolyásolja az ismerkedést az, ha az ember nem borotválja magát teljesen csupaszra? Vagy esetleg, ha nincs tisztában a mostani divatos számítógépes játékokkal? Vagy, hogy nem akarok az első"randin" lakásra menni?

Komolyan elborzaszt ez az egész. Felfordul tőle a gyomrom, a hideg kiráz, hogy újra kell ezt kezdenem. Remélhetőleg nem sokáig kell ezt csinálni és sikerül, normális időn belül egy gyöngyszemet felhoznom a felszínre. 

2011. június 5., vasárnap

22. Mindenkinek meg van a maga keresztje


Mindenkinek meg van a maga keresztje. Ezt cipeli teherként egész élete során. Az ember vagy rájön mi ez és megprobál tenni ellene vagy nem ismeri fel és egész életében cipeli és rácsodálkozik az élethelyzetekre, hogy miért mindig ugyan az történik vele.

Az elmúlt években megtudtam mi az én keresztem. Az élet úgy hozta, hogy voltam több olyan embernél, találkoztam olyanokkal, akik erre rávilágítottak. Baráti társaságban, vagy általam alig ismert ember nyitották fel a szememet. Voltam több "szakembernél" is, mint jósnő, boszorkány, energialátó, horoszkópos muci és pszichológus.

Sosem értettem, hogy miért vagyok felületes másokkal kapcsolatbn, miért nem engedek közel magamhoz embereket, ha meg közel engedem, miért várok el tőlük dolgokat és miért viselem iszonyatosan nehezen, ha elhagynak. Félek attól, hogy nem szeretnek eléggé és szónélkül lelépnek?

Nem tudom mennyire van értelme ezeknek a dolgoknak, hogy tényleg ez miatt van, hogy az élet mintha ismételné önmagáét és átélem újra és újra ugyan azt a helyzetet.

Rávilágítottak arra, hogy a párkapcsolataimban vágyom arra a szeretet szintre és piedesztára emelésre, amit gyerekkoromban megkaptam a nagyszülőktől, akiknél felnőttem és amit kamaszkoromban haláluk által elvesztettem. Arra vágyom, hogy feltétel nélkül úgy szeressen a párom, mint ők? Hogy hittesse el velem, hogy én vagyok a világ közepe? Van benne valami sajnos. Tényleg ilyesmire vágyom, ezt kutatom. Ha nem kapom meg, arrébb állok, ha pedig szeretem a másikat, akkor tudatalatt "kierőszakolom", tesztelem a másikat, mit tenne meg értem. Ezt eddig nem vettem észre. De visszagondolva azt hiszem van benne igazság.

A másik, hogy rávilágítást kaptam arra is, hogy miért viselem nehezen, ha a párom nem szeret és elhagy. Állítólag ez visszavezethető arra, hogy én nem ismerem a biológiai apámat. Feltételezések szerint ezért nem bírom, ha valakinek nem kellek egy párkapcsolatban egy idő után. Mert apámnak se kellettem?! Eldobott magától. és azért? Fura az egészben, hogy nem éreztem gyerekként ennek hátrányait, mert sok szeretet kaptam és anyu második férjével igazán jó apa-fia kapcsolat alakult ki. Ezért rendelem magam alá a kapcsolatban, meghunyászkodva, ha azt érzem, hogy a másik menni készül, ha úgy érzem elveszítenem őt? Ezért viselkedem kétségbeesetten?

De mégis ezek a dolgok ennyire kihatnak a mostani életemre? Lehet, hogy nem is olyan zagyva és kitalált dolog a pszichológia meg a többi manapság divatos lelki dolgok?

Nem igazán tudom hogyan kéne ezen változtatni, de muszáj lesz valahogy. Ez így most nem funny! Biztos nekem kell rájönnöm, az univerzum biztos segít ebben. De még nem tudom hogy, de tudatosnak, eltökéltnek és erősnek kell lenni. Sikerülnie kell...