Minden évben nyáron 1 hetet a barátokkal lemegyünk a balatonra, időzítve a borhetekre és előadjuk a nagy semmit. Eszünk, iszunk, napozunk, bulizunk és jól érezzük magunkat és nem sok komoly mondat hagyja el a szánkat.
Idén nagyon jót tett nekem ez a pár nap a magyar tengernél. Feltöltődtem kicsit, rájöttem, hogy nincs veszve minden. Hiába vesztettem el 2 hónappal ezelőtt előbb a párom, majd utána a munkámat, az élet folytatódik tovább. Magamba zuhantam, átgondoltam, átértékeltem a dolgokat és jobb kedvvel, tervekkel tértem haza.
Mindig élmény a nagy melegben aszalódva 4 órán át utazva a vonaton eljutni a balatonhoz. Festői tájakon haladunk át, szép az a hely is, ahol mindig megszállunk. Elénk tárul a természet, magunkba szívjuk az életerőt.
A parton élvezzük, ahogy simogat minket a nap, a vízben hűsölünk, isszuk a sört, esszük a hamburgert, a hot dogot, a lángos, a palacsintát és a jégkrémet.
Jó volt körbenézni a strandon mindenféle ismerkedési szándék nélkül, csak legeltettem a szemem a félmeztelen srácokon. Őszintén szólva egyik sem volt olyan, akitől dobok egy hátast, összepisilem magam és elakad a lélegzetem, de némelyik srácra tényleg jó volt ránézni. Nem tudom miért, de hihetetlenül szexinek tartom a kissé lapos hast és a köldöktől elindulő kis szőrcsíkot, ami bevonul a gatyájukba...
Most már újra itthon és ami jó hír: tele tervekkel és egy új munkával. Előre egy szebb jövőért!!!!
